Az egyik vidéki hetilap bő terjedelemben foglalkozott Bán Pál azon állításával (Soproni Ászok, 2002. november 14.), miszerint a Csacsifogat című vígjátékot, amelynek bevételei tették lehetővé Kertész Imre számára, hogy létrehozza életműköteteit, nem ő, hanem egy régi ’56-os disszidens barátja írta.
Böngészés: Irattár 2002
Kertész szálljon ki a Csacsifogatból! Még egyetlen tolvaj se állította, hogy becsvágyból lopott volna, inkább azért, mert pénzre volt szüksége. Valóban elképzelhető, hogy Kertész Imre a Csacsifogat című darabomat nem becsvágyból lopta el, hanem mert pénzre volt szüksége.
A Soproni Ászok (hetilap), 2002. november 14.-én közölte Bán Pál azon állítását, mely szerint a Csacsifogat című vígjátékot, amely megalapozta Kertész Imre karrierjét, egy régi ’56-os disszidens barátja írta.
Kertész Imre cáfolja a plágiumvádat, s a Csacsifogatot nem tekinti az életmű részének. Görgey Gábor nem kívánta kommentálni a riportot.
Bán Pál Csacsifogat című vígjátékát Kertész Imre nevén mutatta be három színi társulat is, összesen több mint két és fél ezerszer. Kertész Imre egy tévéműsorban kijelentette: a Csacsifogat jogdíjainak köszönhetően írhatta meg a Sorstalanságot.