A modern demokrácia a korrupció terrora ! (Sz.)

Arad! Köszönt a csonka Magyarország! – 2016

Évfordulók, Hagyomány, Hungarikumok 2016. okt. 06.

1849. augusztus 13.-án Világosnál a magyarok az orosz csapatok előtt letették a fegyvert.

Szkicsák-Klinovszky István: A világosi fegyverletétel

Szabadságharcos tábornokaink úgy hitték, hogy az oroszok megvédelmezhetik őket a vérszomjas Haynautól… De csalódniuk kellett. Augusztus 22.-én az oroszok el is vették fegyvereiket, majd másnap átadták őket az osztrákoknak. Augusztus 25.-én érkeztek Aradra, s még aznap megkezdődtek a kihallgatások. Mindegyikük két kihallgatáson vett részt, s ezt követően lehetőségük nyílt írásban utólagos beadványt intézni a hadbíróságnak.
A “méltányosság” ismeretes…

Thorma János: Aradi Vértanúk

Az Aradi Vértanúk Emléknapja, magvetés (október) hava 6.-a.

Máig elnyomott, üldözött nemzetünk hőseiről, a magyarellenes terror áldozatairól – évülhetetlen példaképeinkről – megemlékeznünk keserédes kötelesség…

AZ ARADI 13-AK UTOLSÓ MONDATAI…

Szavaiknak tiszta jelentésük van, izzik bennük a hazaszeretet, a hősiesség.
Nem említhetők egy lapon sem holmi mai “reálpolitikusok”-kal …

„Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke és bitófák tövében kell érni forradalmárrá érnie a magyar lelkeknek!”
(Lázár Vilmos)

Az Aradi 13-ról szól Szöged örök költőjének, Juhász Gyulának egyik legjobb, mégis ismeretlen verse.

Az elmúlt fél évszázad Juhász Gyula „összes versei” minden kiadásából – éppen az újra meg újra megalázott „csonka Magyarország” említése miatt – méltánytalanul, máig kirekesztett költeményét ajánlom figyelmükbe. Ezzel köszönti ma mindön szögedi magyar Aradi Véreinket:

Arad

Arad, örök magyar gyász szép arája,
Feléd suhan ma sóhajunk, feléd,
Ki élsz sötéten és némán az árva
Maros mentén, mely zúg ma gyászzenét.

A kincses Erdély öléről ered le,
És erre tart e bánatos folyó,
Mély morajában sír Erdély keserve,
Mint tárogatón zengő bujdosó.

Arad! Köszönt a csonka Magyarország,
S tört lobogóját lengeti neked,
Mely fátyolos, mint ez októberest.

De még lobog, és égi kezek óvják,
Selymére örök, győztes glóriát von
A Krisztus jobbján – ama tizenhárom!

Juhász Gyula, 1920

Szeged szülötte, a balliberálisként közismert Juhász Gyula minden verseskötete 5 évtizeden keresztül megcsonkított formában jelent meg kirekesztve belőle a hasonló hazafiasan gerinces magyar verseket. A legújabb kötetekbe Péter László gondos munkája nyomán került be végre a hiányzó néhány gyöngyszem. Ha nincs egy irodalmár, aki fölhívja a figyelmet az elhazudott versekre, és nem ily következetesen követeli, még ma is ismeretlen lenne a fönti remekmű, és vele csonka és szegényebb Juhász Gyula öröksége…

Nyomtatható változat itt !

Létezett valaha (1880-tól) Szegeden, a Palánk területén Aradi utca is, – merthogy éppen a hajóhídra, onnan meg Aradra vezetett, – de az országvesztő, magyarüldöző kommunista rémuralom a Város emlékezetéből (1952-ben) ezt is kitörölte. (Azóta sem volt pedig olyan magyar vezetés, mely ezt helyrehozta volna)

Ne feledjük, az „elvtársak himnusza”, az internáci réminduló (Internacionálé) máig is így szól:
„…A múltat végképp eltörölni!…” – Ez nagyjából megegyezik az általuk ma ajnározott fasiszlám elveivel…

Arad dalban

A hazafias műveltségünkben alapvető, mégis 50 éven át elhallgatott dalt “Arad felől…”
pedig érdemes megtanítani gyermekeinknek e napon…

Oláh Kálmán : Arad felől fúj a szél

Arad felől fúj a szél – Gózon Gyula nótázik

Arad felől fúj a szél, kergeti a felhőt.
Szegény magyar bujdosó rója a nagy erdőt.
Hull a fáról a levél, könnyeim is hullnak.
Én Istenem, mért hagyod, hogy így elpusztuljak?

Régi, boldog magyar nyár visszasírunk téged.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg a te néped!

Fecske madár hová szállsz, merre visz a szárnyad?
Mért nincs szárnyam nékem is, hogy most véled szálljak?
Nem tudok én már tovább rab Hazában élni.
Magyar búza kenyerét idegentől kérni.

A könnyem is elapadt, csak a bánat éget.
Kossuth apánk jöjj el hát,
Mentsd meg árva néped!