Hatalmas médiagépezet dolgozott azon, hogy sem az amerikaiak, sem mi, európaiak ne ismerjük fel az Egyesült Államokban zajló elnökválasztás valódi tétjét. Ez sok tekintetben sikerült is nekik; éppen ezért kell hangsúlyosan kimondani: Donald Trump elnökké választása történelmi esemény, óriási esély arra, hogy a globális elit uralma megtépázódjon, és az amerikai társadalom újra talpra álljon – mind gazdaságilag, mind szuverenitásában. Ez a valódi tét, amely a következő négy évet meghatározza Amerikában.

A globális erők, amelyek az Egyesült Államokat is a markukban tartják, pontosan érezték és tudták a veszélyt, amely Trump esetleges megválasztásában rejlett. Éppen ezért tettek meg mindent, hogy Trump úgy tűnjön fel az emberek előtt elsősorban a hazájában, de a nemzetközi közvéleményben is, mint egy totális kőbunkó, aki agresszív, modortalan, erőszakoskodik a nőkkel, buta, mint a tök, és nem ért semmihez. Ezzel szemben áll Hillary Clinton, a megfontolt, tapasztalt asszony, az igazi szakértő, akinek a kisujjában van a bel- és a külpolitika. Vagyis Clinton a bennfentes, a „klub” tagja, akiben bíznak a piacok és a befektetők (vagyis a globális pénzügyi elit szereplői), míg Trump egy igazi kívülálló, egy alulról jött senki, akit az elit soha nem fogad be maga közé, és ezért el kell kergetni jó messzire a hatalomtól.

Valljuk be: olyan hatalmas erők „tolták” felénk ezeket a fekete-fehér képeket a jelöltekről, hogy alig tudtuk kivonni magunkat a hatásuk alól, ha egyáltalán sikerült. Bár sokan annak szurkoltunk, hogy törjön meg végre a globális elitokrácia által dróton rángatott amerikai elnökök sorozata (sajnos Obamának sem sikerült kitörnie ebből az ördögi körből), mégis az elsöprő fölényben lévő neo­liberális közvélemény-formálóknak sikerült olyan képet sugallni Trumpról, hogy végül elbizonytalanodott az ember, vajon tényleg ez a 70 éves fickó-e az, aki kellő intelligenciával, átlátóképességgel, koncepcióval rendelkezik az előtte álló heroikus feladatok megoldására.

Éppen ezért emeljük ki azt, ami valóban fontos és meghatározó a programjában: Trump az amerikanizmusra helyezi a hangsúlyt a globalizmussal szemben, vagyis vissza kívánja szerezni az Egyesült Államok önállóságát és szuverenitását a globális elitokrácia markából. Trump helyesen ismerte fel a jelenlegi világhelyzetet: a rendkívül szűk kört alkotó (főleg bankárdinasztiákra épülő) szupergazdag pénzügyi és vállalati világelit az elmúlt évtizedek során felvásárolta, megvette az Egyesült Államok politikai elitjét, kormányait, politikusait és képviselőit. A médiumokat szintúgy: jelenleg hat tulajdonos tartja kézben a teljes amerikai médiapiacot. Majd a felvásárolt USA-t használja fel arra, hogy a világ piacai feletti uralmat is megszerezze – ez nem kis részben már teljesült –, ezen keresztül pedig a globális politikai hatalmat is magához ragadja. Ebben a játékban Hillary Clintonnak nagyon fontos szerepet szántak, mint ahogyan egyébként Angela Merkel vagy Jean-Claude Juncker szerepe sem teljesen elhanyagolható, ha mindennek az európai viszonylatait nézzük.

Trump kristálytisztán látta ezt, és tudatosan vállalta a brutálisan nagy erőkkel szembeni küzdelmet annak érdekében, hogy a világ jelenlegi, alapvetően eltorzult, igazságtalan, globális uralomra épülő szerkezete megváltozzon. Trump nem véletlenül nem egy pártról beszél – hiszen ő teljesen más minőség ahhoz képest, mint amit a Konzervatív Párt eddig jelentett –, hanem mozgalomról, amely az emberekre, a társadalomra, ha tetszik, a civil társadalomra épít. A teljes politikai elitet összességében tartja korruptnak – nincs kimondva, de aligha hiányoznak ebből a konzervatívok –, akiket már régen megvásároltak; csak a polgárok és azok mozgalma lehet az, amely képes szembeszállni a globális hatalmat gyakorló elitokráciával. Trump tehát valójában nem egy párt, hanem egy társadalmi mozgalom vezetőjeként lépett fel, amely mozgalom a Wall Street-i bankár- és multinacionális elit (tehát a nem amerikai, hanem globális erők) ellen lép fel, azaz nem politikai, hanem társadalmi küzdelmet vív.

Talán kicsit túlzás J. F. Kennedyt és Donald Trumpot összehasonlítani, ám minden különbözőségük ellenére az alapvető felismerésükben kísértetiesen hasonlítanak egymásra – és mindketten jó helyen kapizsgálnak. Idézzük csak fel, mit is mondott Kennedy 1963-as, elhíresült rádióbeszédében, amit azóta is megpróbálnak – még mindig – jelentékteleníteni. A következőket: „Hölgyeim és Uraim! A »titkos« szó ellenszenves egy szabad és nyitott társadalomban. Népünk örökletesen és történelmileg ellenzi a titkos eszközökkel létrejött titkos társaságokat és titkos eljárásokat. Ellenszegülünk a világ egy monolitikus és szégyenteljes összeesküvésének, mely kizárólag titkolt eszközökön alapul, hogy befolyását megnövelje. Beszivárgással, felforgatással a választások helyett, megfélemlítéssel a szabad választások helyett. Ez a rendszer, amit megterveztek – óriási emberi és anyagi forrásokkal, egy igen hatékony gépezetben –, katonai, diplomáciai, felderítési, gazdasági, tudományos és politikai műveletekből áll. Munkálkodásai rejtettek, nem publikusak, hibáit eltemetik, nem reklámozzák, ellenzőit elhallgattatják, nem dicsőítik, nem kérdőjelezik meg kiadásaikat, titkaikat. Szolón, az athéni törvényalkotó megtiltotta, hogy megtörjünk az összeesküvések nyomására. Kérem, informálják az amerikai közvéleményt: az embernek annak kell lennie, aminek született – szabadnak és függetlennek.”

Nos, Donald Trump úgy döntött, hogy informálja az amerikai és a nemzetközi közvéleményt arról, hogy az összeesküvés létezik, és egyre láthatóbb. Egy, természetesen a magyar első nyilvánossághoz soha el nem jutott kampánybeszédében így fogalmazott (a szöveg fontossága miatt engedtessék meg a kicsit hosszabb idézet): „Ez egy globális hatalmi rendszer, mely felelősséggel tartozik a gazdasági döntésekért, melyek meglopták a dolgozókat, az ország vagyonát szétlopták, és egy kis csoport hatalmas vállalatainak és politikusoknak a zsebébe tették azt. Ez a harc a nemzetünk túléléséért folyik, és ez az utolsó esélyünk megmenteni azt. Ezek a választások határozzák meg, hogy szabad nemzet vagyunk-e még, vagy csak illúzió a demokrácia, és mi gyakorlatilag egy kis embercsoport kezében vagyunk, akiknek a globális érdekeik a rendszer korrupciójában rejlenek. A mi rendszerünk pedig korrupt, ez a realitás. […] Clinton gépezete egy ilyen táprendszer közepében van; mi ezt a a WikiLeaks-dokumentumokból tudtuk meg, amelyek feltárták, hogy Hillary Clinton titokban találkozik a nemzetközi bankokkal, hogy megtervezzék az USA szuverenitásának a megsemmisítését, hogy meggazdagítsák a globális pénzügyi erőket, megvédjék a szponzorok és barátok különleges érdekeit. […] A leghatalmasabb fegyver, amit elővettek Clintonék, a vállalati média, a sajtó; valljuk meg, a vállalati média többé nem foglalkozik újságírással; ők a politikusok különleges érdekeit védik, amelyek nem különböznek más lobbisták és bankárok érdekeitől, személyes célok által hajtottak. Nem az önök érdekeit, hanem a sajátjukat követik. Mindenkit, aki kihívást jelent számukra, elátkoznak és megvádolják szexizmussal, rasszizmussal, idegengyűlölettel. […] A politikai elit, mely védi őket, be van vonva egy hatalmas, titkos és szélesen szétterjedt bűncselekménybe.” (Mindkét beszéd forrása: www.alternativhirek.blogspot.hu)

1963 és 2016 – két dátum, amelyeket összeköt a modern történelem: két amerikai ember kimondott néhány tényt a nemzetközi közvélemény előtt, amelyek tudása nélkül nem érthetjük a világ működését. Nagyon remélem, hogy a két dátum történéseinek hasonlósága itt be is fejeződik.

Azt javaslom mindannyiunknak, hogy ne azt nézzük, milyen a haja Trumpnak, hogy néz ki, hogyan beszél, mennyire megnyerő modorú, vagy mennyire oxfordi a stílusa. Ezeket felejtsük el, mert ha erre figyelünk, mi is csapdába esünk. Sokkal fontosabb dolgok forognak kockán!

Trump komolyan gondolja, amit mond, és amire törekszik, az jót tenne a glóbusz társadalmának.

Erősen javaslom, hogy álljunk mögé.

A szerző politológus

Forrás: FELVÁSÁROLT EGYESÜLT ÁLLAMOK (Magyar Idők)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...