Tiszavirág (Palingenia longicauda)

Június közepe a szegediek számára az egyik leglátványosabb természeti jelenség időszaka. Ekkor kérészek tömegei lepik el szeretett folyónkat, a Tiszát. A tiszavirágzás nagyjából 18 órakor kezdődik és legkésőbb 21 óráig tart. Meleg, kánikulai napon, leginkább alacsony vízállásnál a tiszaviráglárvák tömegei úsznak fel a víz felszínére, hogy néhány órai nászrepülés után beteljesítsék küldetésüket.

A tiszavirág lárvái az agyagos medret és partokat kedvelik. Az iszapban lévő parányi moszatokkal és növényi törmelékekkel táplálkoznak. Fejlődésük igen hosszú, nagyjából 3 évig tart, közben kihízott lárvabőrüket megannyiszor levedlik. Nagyjából húszszori vedlés után érik el végleges nagyságukat és komoly átalakuláson mennek át. Amikor elérkezettnek látják az időt, egy forró júniusi késő délután szinte vezényszóra lárvák milliói hagyják el járataikat és a víz felszínére úsznak. A lárvák hátán felreped a bőr és kibújik belőle a szárnyas tiszavirág.
A hímek az utolsó lárvastádiumot követően nehezen repülő szubimágóvá alakulnak és ellepik a vízi építményeket, hajók oldalát, a parti növényeket, ezt követően játszódik le náluk a subimaginális vedlés. Ennek végeztével kezdhetik meg pár órás, akár félnapos imágóéletüket. A nászrepülő kifejlett hím 25-30 mm, túlnyomóan citromsárga színű, potrohvégén két kb. 8 cm hosszúságú fartoldalékot visel.
A hímek megjelenését csaknem 1 órás késéssel követik a náluk kicsivel nagyobb (27-38 mm), szürkés színű, közel 2,5 cm-es nagyságú fartoldalékkal rendelkező nőstények, akik már kifejletten bújnak elő lárvabőrükből. Hamarosan gomolygó felhővé alakul a nászrepülő kérészek had, és a párok gyorsan egymásra is találnak.
A hímek alulról ragadják meg a nőstényeket és szorosan átölelik egymást. Az ölelés nem tart sokáig, mint a tiszavirágok nászrepülése sem hosszú idejű. A nőstények rövid idő után elejtik a beléjük kapaszkodott, kimerült hímeket, akik pár erőltetett szárnycsapás után a vízbe hullnak. A megtermékenyített nőstények petéiket (amely akár 7000 db is lehet) az áramló vízbe szórják, de előfordulhat, hogy a víz mossa ki tetemeikből a petéket.
A parányi peték az iszapos meder fenekére süllyednek és 4-6 hét múlva előbújnak az új nemzedék fiatal lárvái.

Csehó Gábor

Csermely Környezetvédelmi Egyesület

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...