Ady Endre szülinapján megér egy kis méltatást…

Hajdani iskolájából a Zilahi Gymnáziumból jellemezte őt egy kései utód a miatta (is) elveszett Erdélyben: Ady?! Költőnek kiváló, de embernek rongy ! (Lehoczky Sándor, Zilah)

Ady Endre igen kétes hírű és még kétesebb értékű költője irodalmunknak. Züllött életében sokat dolgozott a Magyar Világ vesztén… Sikeresen ! E sikerének híg levét isszuk Trianon óta…

Az összeomlásban, a patkánylázadás, avagy az Őszirozs(d)ás Forradalom idején mondotta, már későn :
»Én nem ezt akartam… Ez a forradalom nem az én forradalmam…« 

Zsigereiben mégis magyar volt. Alábbi szavai a ma magyarjaihoz szólnak:

Költőként emlegettetik, tolják, pedig politikai újságírónak volt nagyobb és végzetesebb…

Túlértékelt, túlméltatott és túlbeszélt alakja iskoláinknak. Gyógyító Bársonyokat és Igaz Magyar Dsidákat szorít ki szép irodalmunkból a máig balrahordó, magyarűző közoktatás hamis, vörös mezein…

Vérgőzös és vérbajos vérnyomorában mindössze negyveneggy évig húzott élete azonban mégis hagy örökül tanulságot igazszívű magyaroknak is…

Ady Endre : A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek –
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém –
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

Nyugat· / ·  1913. 8. szám

Ady fölforgató tevékenységének eredményességére jellemző, hogy szabadkőműves páholya, a Jászi Oszkár gründolta radikális Martinovics Páholy is „a forradalom vátesze”-ként köszönt el mesterétől.

„Fiúk, megvan a költőnk!” – kiáltott föl Jászi Oszkár, mikor kezébe vette az 1906-ban megjelent Új verseket, amelynek minden darabja azt üvöltötte, hogy ami addig volt, az nem mehet tovább, magyarul a a Magyar Világ minden szintjén fölforgatást hirdetett…

Ady költőként és publicistaként a magát „progresszívnek” nevező baloldali tábor jellemző alakja volt.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...