99 esztendeje éppen e napon jelent meg Gyalunk e költeménye:

Halottaink

Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.

És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom !

Négy anyaszélnek minden tájai
Látták harcolni őket s hullani.

Ily aratásod nem volt s ne legyen,
Öreg Kaszás e földi téreken.

S míg annyi gaz és annyi gyom maradt,
Elvittél sorra szépet, fiatalt.

Húszéves lángészt, férfit, aki ép
És nem pótoltad őket semmiképp.

Két kézzel vágtál rendet s rend helyett
Csak gyász, nyomor és ínség született.

Világunk dísze már világtalan,
A temetők odvában oda van.

Ó mily vetés ez, szörnyű, szent vetés,
Érlelni őket tenger könny kevés !

Özvegyek, árvák, fájdalmas anyák
Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk,

A kegyeletnek pisla mécse ég
S betegen virraszt az Emberiség.

Halottaink közt legnagyobb Halott,
Közös Anyánk, Hazánk is ott van, ott !

A dús, a boldog, drága szép haza,
Ma csonka, béna, vérző és kusza.

Nincs e világon annyi koszorú,
Mely eltakarjon, áldott szomorú,

Nincs annyi könny, mely méltón elsirat
És sebeinkre írt ad és vigaszt.

Ne is legyen ! Szót, könnyet már ne ejts,
Magyar, virágod egy, a nefelejts !

És addig nem lesz élet, béke sem,
Míg föl nem támad Ő, győzelmesen !

Halottaink – a Szegedi Hiradó 1922 november 1.-jei számában jelent meg először, majd a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban. Bálint Sándor hívta föl a figyelmét a szerkesztőknek, Péter Lászlónak és Ilia Mihálynak Gyalunk e remek, mégis kallódó költeményére…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...