Föld (szeptember) hava 21.-én… 570 esztendeje e napon…

Girolamo Savonarola [ejt: Dzsirólamo Szavonaróla] teljes nevén Girolamo Maria Francesco Matteo Savonarola Ferrarában született, 1452 szeptember 21.-én.

Hírhedett fanatikus, elsöprő erejű beszédeivel megszerezte a firenzeiek támogatását, majd a tömegek segítségével átvette a hatalmat a városban és theokratikus azaz „istenhitű” diktatúrát épített ki.

A puritanizmus jegyében az úgynevezett hiúságok máglyáján remek-műtárgyak tízezreit égettette el… festményeket, bútorokat, ruhákat, lényegében mindent, ami nem fért bele az általa meghatározott szigorú keretbe, ezzel óriási veszteséget okozva a korabeli röneszánsz művészetnek. Az inkvizícióhoz hasonlóan működő kirekesztő rezsimje emberek ezreit kínoztatta meg és végeztette ki a legkisebb kihágások miatt is. Savonarola hevesen bírálta a Medicieket bankhállózatuk miatt és az egyházat, főleg VI. Sándor pápát szabados életvitele miatt. Mindez végül oda vezetett, hogy VI. Sándor eretnekség vádjával végre Firenze kincsei után Firenze fő szemetjét is máglyán égettette meg…

Savonarola itáliai domonkos szerzetesként, Firenze fölégettetőjeként, a röneszansz nagy ellenségeként füstölgött el máglyáján, Firenzében, 1498 május 23.-án…

Ma nem csak Firenze, de egész Európa tele van istentelen Savorola-ként hetvenkedő tökmagjankókkal meg tögmag-juliskákkal… értelmetlenekkel, hiábákkal meg jelentéktelenekkel… ők ma az EU képviselői… azazhogy az EU feketítői meg tömegpusztítói, lángbaborítói… nigránsokkal és sáskajárással elárasztói…

Reméljük, hamarosan ők is elnyerik majd méltó büntetésüket !!!
Persze ahhoz kellene egy igazhitű, kemény pápa is…

Ajánlott olvasmány ma estére… meg bármikorra, máskorra :

Goethe „fantasztikus, nevetséges szörnyeteg”-nek tartotta Savonarolát, „aki hálátlanul, makacsul és félelmetesen szembehelyezkedik Firenze nagyvonalú, szép és vidám életével”. Vajon így igaz-e ? A XV. századi firenzei – itáliai, európai – élet valóban „nagyvonalú, szép és vidám” volt ? Valóban Savonarola volt a „nevetséges szörnyeteg” ? Nagy András szabadszájú, remek szövegű regényében szenvedélyesen keresi a választ erre a kérdésre…

Már a kortárs Machiavelli is gyakorlatiasan ítélt: „A fegyveres próféták mindannyian győztek, a fegyvertelenek pedig elbuktak. Mert a mondott dolgokon kívül a népek természete is változó; könnyű őket meggyőzni valamiről, de nehéz meggyőződésükben megtartani. Ezért azon kell lenni, hogy amikor már nem hisznek többé, erőszakkal tartsuk meg hitüket. Mózes, Kürosz, Thészeusz, Romulus alkotmányát nem méltányolták volna sokáig, ha fegyvertelenek; mint ahogy ez napjainkban Girolamo Savonarolával történt, aki új rendjével megbukott, mihelyt a tömeg kezdett neki hitelt nem adni, és ő nem tudta többé híveit megtartani, sem a hitetleneket hitre buzdítani.” 

Thomas Mann ars poetica jellegű vallomása, amelyet drámájában Savonarolával mondat el: „Az én művészetem szent, mert lényege a megismerés és a lángoló ellentmondás. Valamikor, ha elfogott a fájdalom, egy fáklyáról álmodoztam, amely irgalmasan belevilágít a lét minden iszonyú mélységébe, minden szégyenletes, rettenetes szakadékába, egy isteni tűzről, amely felgyújtja a világot, hogy fellobogjon, és minden gyalázatával és kínszenvedésével együtt felolvadjon a megváltó részvétben.” 

Gramsci „lángoló ellentmondás”-a Machiavelliről és Savonaroláról szólva így fogalmaz : „A Machiavelli-Savonarola ellentét nem a „van” és az, „aminek lennie kell” ellentéte, hanem két, aminek lennie kell közötti ellentét; az egyik Savonaroláé, amely elvont, ködös, a másik Machiavellié, amely realista…”

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...