Scroll To Top

„Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,
Soha többé nem lesz ébredésed…” ( Petőfi – A Nemzethez )

Tehertétel állami támogatással?

A tehergépkocsik okozta kártételeket továbbra is a lakosság fizeti meg, mert továbbra is a lakossággal fizettetik meg. Állami támogatás van az életünket megkeserítő teherforgalom busás hasznán. Kifogás az akad persze bőven.

A helyzet egyszerű (lenne) – akár a büntetőjogban – a szennyező fizet! A károkozó téríti az okozott kárt. Ezután a legrosszabb, ami történhet velünk, hogy átrendeződnek a piaci viszonyok…

De nem! Akinek elég haszna van abból, hogy tízmillió magyart mérgez úton-útfélen, annak elég haszna is van ahhoz, hogy a mindenkori korrupt hivatali fogaskerekeket olajozza.

Közúton marad a teherdübörgés, közéletben meg a nyifenyafogás, hogy „a technikának még fejlődnie kell”. Hát persze! A szennyezőre kirótt bírságokból majd lehet fejleszteni a technikát! Így végre »a használó és szennyező fizet« elvét a teljes országos közúthálózaton érvényesíteni lehet.

A lakosságra legkevésbé veszélyes teherszállítás a még mindig álló magyar vasút. Így a magyarra háruló zaj- és füstterhelés, valamint a közúti baleseti veszélyeztetés is a legkisebb lehet.

A levegő Munkacsoport ajánlása szerint:arra volna szükség, hogy Magyarország minden útja díjköteles legyen egy nulla forint és egy maximális érték közötti tarifával. Amikor pedig egy olcsóbban járható útszakaszon hirtelen megjelenik az útdíjkerülő forgalom, a tarifa gyors megváltoztatásával vissza lehetne terelni a tehergépkocsikat a lakosság egészségére és az úthálózat állapotára kevésbé veszélyes utakra. Ehhez pedig az kell, hogy az útszakasz tarifáját gyorsan és olcsón lehessen a szükséges mértékre emelni.

A csaknem másfél milliárd forint közpénzen megbízott tanácsadó – szép magyar nevű MultiContact – Clarity Konzorcium – nem volt képes arra, hogy tisztességgel átgondolja a bevezetendő teherdíj keretfeltételeit. Ezzel szemben akad egy szakértőgárda, aki ugyanezen szinte ingyen, de többnyire társadalmi fölajánlásból dolgozik. A Levegő Munkacsoport szerint: „…az alsóbbrendű utakból álló közel 24 000 kilométeres országos úthálózat állapota évről évre rosszabb – van, ahol évek óta kifejezetten katasztrofális –, aközben azt deklarálják, hogy útdíjszedés ezeken az utakon nem lesz, és az útdíjbevételekből is csak annyit fognak rájuk fordítani, amennyi az autópályák és a főutak fenntartása után megmarad. (Vagyis valószínűleg semmit.)

Minden gondolkodó polgár tudja, hogy a teherterhelt utak mentén rövidebb az élet, gyakoribb a rákhalál. Ennek ellenére mégcsak hozzávetőleges közegészségtani összefoglalók, tanulmányok sem készülnek ma, hány emberi életbe kerül évente a tehertámogatás. (Pedig ezt is busásan kifizethetné a szennyező, a közúti terhelő.)
Így az okozott kár és a fizetendő útdíj mértéke is számolatlan marad. Az üzleti érdek diktálhat tovább a tudatlan homályban, és mozgathatja tovább a maga sötét döntéshozói kerekeit. – A magyar lakosság érdekei ellenében…

A közutak értünk, a lakosságért, és nem a teherfuvarozók hasznáért vannak. Az áruforgalmazásnak mindig is megvolt, meg is lesz a maga haszna.

Itt az idő végre kialakítani egy korszerű és civilizált, magyarhoz méltó – szennyező fizet elvű – „szállítástámogatási” rendszert. Állami támogatás helyett tisztességes (kár)térítés és szabályozott viszonyok illenének a magyar utakra.

Ha ez ma még Európában sem működik, hát miért ne járhatna ebben jó példával élen ma a magyar?

Dr Sz L

 

De lássuk csak, merre tart a tehervezérelt magyarázkodás, a zajterhelt süketelés? 

Avitt szemlélettel nem lehet jól bevezetni kilométer- és szennyezésarányos útdíjat

Ossza meg:

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...

A szerzőről

Dr. Szabó László

A MAGYAR KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG ALAPÍTVÁNY ALAPÍTÓJA
CSALÁDORVOS, AKI HISZ A CSALÁDBAN,
DE NEM HISZ A GYÓGYÍTHATATLAN BETEGSÉGEKBEN,
NEMZETÜNK BETEGSÉGÉNEK ORVOSLÁSAKÉNT PEDIG HISZ MAGYARORSZÁG FÖLTÁMADÁSÁBAN

Kalendárium

Honi tallózó

Ady szavaival élünk és túlélünk :

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Ady Endre 1908-ban, 31 évesen (Székely Aladár felvételén)