İdőn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen...
Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi tátong végtelen
És álmodik az İsmeretlen.
Lenn gyúlnak, húnynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
İdőn, teren túl éktelen
Üres csönd alszik végtelen
És álmodik az Ismeretlen.
És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben :
İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…
Először a Nyugat 1922 Álom (december) hava 16.-ai számában jelent meg Örökké címmel, majd a Délmagyarország 1927 Álom (december) hava 25.-ei számában Per omnia saecula… címmel…
A Nyugatban a Süket csönd után az Üres csend alszik végtelen. E feles mekegzetet természetessen tisztös szögedi csöndre javítottam, ami eredetileg is lehetett… hacsak itt Gyalunk nem épp a pestiek, a betegesen mekegzetes szerkesztők kedvéért mekegett…
Nietzsche egyik lényegi tanítása az Örök Visszatérés (Ewige Wiederkunft) gondolata. Talán innen maga a cím is… A gondolat és tan fontos eleme, hogy az ember saját életét úgy élje le, hogy azt akárhányszor ugyanúgy képes legyen újraélni, ha lehetősége lessz reá…
Nehéz persze – Gyalunk gondolkodását meg életművét ösmerve – párhuzamot nem vonni a 17 évvel korábban a (Budda-pesti?) Budapesti Napló 1905 szeptember 28.-ai számában megjelent, majd a Szeged és Vidéke 1905 október 8.-ai számában újra visszatérő versével, Az örök visszatérés-sel, amelynek a hindu és a budda hitű vılágképén hitelmélkedő költeményében még Gautama Sziδδárta – azaz Buδδa – hitében merengve is a Hit fölsőbbsége mellett tesz örök tanúbızonyságot …
İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.
Vödd : AZ ÖRÖK VISSZATÉRÉS – NIRVÁNA SZENT KÖDE
A D(h)ammapada szentīrásokban Budda azt mondja, hogy a nirvána a „legnagyobb boldogság” – avagy a mindent átható boldogság, amely a megvılágosodással ébredő nyugalommal jár. A nirvánát kísérő tudást a megvılágosodás, a bóδi szó fejezi ki. Érdekes, hogy milyen hasonlatos ez bódít és bódul igéink tövéhez… Legaljasabb ellenségeink busásan pénzelt, legvadabb nyomulásának is nehéz lenne (el)hinni, hogy mély(ebb) összefüggés ne húzódna közöttü(n)k…
Mi lehet ez az „İdőn, teren túl éktelen vak semmiben való végtelen szunnyadás” ?!
Gautama Budda a nirvánát a tökéletesen nyugodt tudat állapotának jellemezte, a haragtól, vágyak(ozások)tól és más kínzó állapotoktól (klésáktól) szabadultan. Ez egyben a „világ vég”-ét azaz végtelenségét is jelenti, hiszen nem marad utána öntudat, hiszen a tudat határtalanná válik. A tudat megleli a békét az egész világgal, együtt érez minden lénnyel és lemond a rögeszméiről meg a rigolyáiról. A nirvánában a vágy(akozás) és viszoly(gás) gyökere enyészik el. A páli kánon szerint a nirvánában tapasztalható meg a dolgok igazi üres természete (súnjata) is.
İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…
Majd 5 évre az első megjelenésére… A Délmagyarban már minden (háromszorosan) szunnyad végtelen …
İdőn, teren túl éktelen
Süket csönd szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen...
Robognak lenn az autók
És hálót sző a lusta pók
És rózsák szirma hull a kertben.
İdőn, teren túl éktelen
Vak semmi szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.
Lenn gyúlnak, hunynak a napok
És millió szurony ragyog,
Ha a nagy Úrnak szeme rebben.
İdőn, teren túl éktelen
Üresség szunnyad végtelen
És álmodik az İsmeretlen.
És múlnak évek, milliók
És minden, minden veszni fog
És nem nyit rózsa több a kertben.
İdőn, teren túl éktelen
Éjfélt kondít a végtelen
S alszik tovább az İsmeretlen…
Gyalunknak összesen harmincnyolc költeménye (Anna, Magyar táj magyar ecsettel, Egy hangszer voltam, Fák, …) látott napvilágot a Nyugatban (1908–1935 között), néhány kritikát is írt.
Halála után az 1937 májusi számban Cs. Szabó László közöl róla tanulmányt, Karinthy Frigyes meg a betegeskedő költő portréját rajzolta meg, Tolnai Gábor pedig szegedi magányosságát érzékeltetette…
Magam inkább Örökké … Az örök visszatérés-re hívnám föl a szokott Gyulás sablonoknál leragadt, és tán már az irodalomtól is megfáradt magyarokat !!!
Hettitául Es-Tán … Magyarul meg İsten az İsmeretlen…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...