Tóth Árpád magyar költő és műfordító a ma oláh megszállás alatt élő Aradon született 1886 április 14.-én…
Megrabolta Őt az Élet… Szülővárosa ma is oláh megszállás alatt áll… ez sem javíthatta kedélyét…
Tóth Árpád szülőháza… Vajon Őt ünnepli ma benne a Hozzá méltó Múzeum ?!
Mindössze 42 évesen Budapesten, a Várnegyedben húnyt el 1928 november 7.-én.
Hite azonban haláláig töretlen maradt…
İsten oltó-kése
Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.
Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.
Tudom és érzem, hogy szeretsz :
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szivembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.
Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.
Nagyhéti gondolatok … Mária Rádió 2023. 04. 03.
Tóth Árpád halála előtt nem sokkal írta e remekét…
Tóth Árpád síremléke a Farkasréti Temetőben. A kezében könyvet tartó költő mészkő alakját Ősze (Eősze) András szobrászművész készítette 1942-ben. 6/1 parcella 1-26] (Ipipapi képe)
Tóth Árpád evangeliuma még várat magára…
De addig is… Álljon itt néhány méltó szavalat !
İsten oltó-kése
E címmel Tóth Árpád istenes verseiből külön kötet is megjelent :
Olvasni is érdemes… hát még e költeményeket megtanulni…
Gyalunkak is van egy egészen hasonló hangvételű költeménye, de reménytelenebbül :
A reménytelen
Virágot, szerelmet,
Pénzt és dicsőséget,
Örömet és erőt,
Fiatalos, büszke hitet
Másnak adtál, Élet.
Jussomat, az ősit,
Melyhez jogom tartom,
Odadobtad másnak,
Szép szerencse kegyesének,
Éljen és akarjon !
Senkinek és cenknek
Adtál minden szépet,
Pedig méltó dallal,
Mélyenzengő diadallal
Én díszítlek téged !
Most utolsó gőggel,
Mit el nem vehetnek,
Koszorút, keresztet,
Tűnő, fájó ifjúságot,
Éneket és kedvet
Odadobom mind, mind,
Nesze semmi, fogjad
S hagyj békét örökre
A távoli száműzöttnek,
A kitagadottnak.
Juhász Gyula, 1912
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...