Ezen a zűrzajos forrongó napokban érdemes idézni Gyalunk
éppen 100 esztendős költeményét :

Midőn szerencséd harci csillaga
A firmamentum ormain delelt
S négy nagy világot vertél győzedelmes
Marsoddal s hitték : minden a tiéd,
Én nem daloltam rólad éneket,
Én Catoval a győztes istenek
Helyett az elbukó ügyet segítem :
A szabadság és szeretet ügyét !
De most, mikor letépett koszorúddal,
Vérző fejeddel és sebzett szíveddel
A porba verve csillagokba nézel
És hittel, mely sziklákat hengerít,
Reménnyel, mely hős sírokon terem
És szeretettel, mely legyőzhetetlen,
Tovább küzdesz, dalolsz, vered az üllőt,
A nagy jövő zenéjét zengve rajta,
Most, hogy a szellem és az akarat
Titáni műhelyébe visszatértél
S dicső dacod kohóján a tüzet
– A tudomány, a munka vesztalángját –
Versenyt szítod : fogadd a bús magyarság
Hű énekes fiának himnuszát,
Jövő dalát világgá hirdető
Nagy egyetértés és szent ellenállás
Kettős vértjébe vont Germánia !
Légy példa nékünk, hívó, biztató,
Hogy fáklyád fényinél riadva lássa
E pártos és hittelen magyarság,
Hogy váltság és szabadság merre int
S a legyőzöttnek üdv és győzelem !

Juhász Gyula, 1923

Íródásának (napra) pontos ideje ismeretlen, csak a mögjelenése bizonyos…

Óda Germániához – Először a Magyarország 1923 Aranyasszony (augusztus) hava 26.-ai számában jelent meg. Alatta keltezés : ( Szeged, 1923 augusztus )

Majd a Szeged 1925 Kikelet (március) hava 8.-ai száma is hozta…

Utána a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (308.-309. o.) látott újra napvilágot.

Különösen időszerű ma e költemény, amikor a gonosz hívására a mi munkánkból eltartatott bűnvándorlók özöne már elárasztotta és fasiszlám háborújával fenyegeti Germániát meg egész Európát…

Juhász Gyulánknak remek költeményei vannak más kultúrák alkonyáról is, amelyek máig egészen ismeretlenek… Többre érdemesek !

Gyalunk Cato-fényezése a római kortól régi divat. De érdemes látni Cato-t a kiirtott punok oldaláról is !

Cato [ejt: Kátó] a római arisztokrata harmincéves korában a quaestori hivatalt, Kr. e. 62-ben a néptribunusi, Kr. e. 54-ben a praetori tisztet töltötte be. A legmagasabbra tisztségig azonban nem jutott el, mert Kr. e. 51-ben történt consuli jelölése kudarccal végződött. A sértődött Cato élénk közéleti tevékenysége során ettől kezdve mindig ellenzéki magatartást tanúsított a hatalomért küzdő pártokkal és az egyeduralomra törő politikusokkal szemben. Önfejű önjáróként soha nem kötött kompromisszumot és semmilyen módon nem hagyta megvesztegetni magát. Ezzel legendássá vált becsületessége. Pompeius és Caesar összeütközésekor a szenátus védelmezőjeként Pompeiust kezdte támogatni, a polgárháborúban az ő táborában harcolt. Pompeius veresége után Afrikában csatlakozott a pompeianus erőkhöz, de a fővezérséget nem vállalta, hanem Utica város parancsnokságával megelégedve végezte feladatát. Julius Caesar győzelme után öngyilkos lett. Annak a népnek a földjén, amelynek kiirtásán oly buzgón fáradozott…

Cato hellén Kátón (Κάτων) neve nyomán ismeretes ma a szláv nyelvekben is…

Cato a (sémmi) punok elleni féktelen (római) gyűlölet – az antipunitizmus, antipunizmus – váltóneve is, ami ellen ma megfeledkezik fölszólalni és tıltakozni a mai művel(e)t(len) vılág… Igazi holokauszt pedig a púnok ellen zajlott… Hitler helyett illőbb szıtokszó a „Kátó” !!! Azaz a nevében is „disznó” Marcus Porcius Cato Maior… a Púnországban bevégeztetett Cato Uticensis, aki a legműveltebb sémmik teljes kiırtásán fáradozott… Sikerrel… Majd (politikai kudarcában) a földjükön lett öngyilkos… Afrikában…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...