Európa szívéből
E napon látott napvilágot Gyalunk kegyeletteljesen szép költeménye, a :
Halottaink
Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.
És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom !
Négy anyaszélnek minden tájai
Látták harcolni őket s hullani.
Ily aratásod nem volt s ne legyen,
Öreg Kaszás e földi téreken.
S míg annyi gaz és annyi gyom maradt,
Elvittél sorra szépet, fiatalt.
Húszéves lángészt, férfit, aki ép
És nem pótoltad őket semmiképp.
Két kézzel vágtál rendet s rend helyett
Csak gyász, nyomor és ínség született.
Világunk dísze már világtalan,
A temetők odvában oda van.
Ó mily vetés ez, szörnyű, szent vetés,
Érlelni őket tenger könny kevés !
Özvegyek, árvák, fájdalmas anyák
Vert tábora néz vérzőn, sírva ránk,
A kegyeletnek pisla mécse ég
S betegen virraszt az Emberiség.
Halottaink közt legnagyobb Halott,
Közös Anyánk, Hazánk is ott van, ott !
A dús, a boldog, drága szép haza,
Ma csonka, béna, vérző és kusza.
Nincs e világon annyi koszorú,
Mely eltakarjon, áldott szomorú,
Nincs annyi könny, mely méltón elsirat
És sebeinkre írt ad és vigaszt.
Ne is legyen ! Szót, könnyet már ne ejts,
Magyar, virágod egy, a nefelejts !
És addig nem lesz élet, béke sem,
Míg föl nem támad Ő, győzelmesen !
Halottaink – a Szegedi Hiradó 1922 Enyészet (november) hava 1.-jei számában jelent meg először, majd már csak a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban olvashatták újra. Akár máig is kallódhatna, ha szorgos szellemek össze nem gereblyézik… Bálint Sándor hívta föl a figyelmét a szerkesztőknek, Péter Lászlónak és Ilia Mihálynak… Gyalunk e remek, mégis kallódó költeményére…
Ha létezik még Magyar Ország, ott a Halottaink-at minden magyar tudja… és e napokban őseire és hőseire emlékezvén családjával, cimboráival – az Igazság nevében és a Föltámadás reményében – büszkén szavalja…
Senki máson… csak Rajtunk múlik ez a Magyar Ország !
Itt pedig álljon a magam ajánlott vágata, amelyet gyermekeink alapkölteményként szavalnak majd…
(Ha 17 helyett csak 14 versszak is, de így ennyivel könnyebb tanulni is !!!)
Halottaink
(Részlet)
Távol mezőn és dombon és hegyen
Alusznak ők és sírjuk jeltelen.
És tenger mélyén és sivatagon
És nincs kereszt fölöttük, nincs halom !
Négy anyaszélnek minden tájai
Látták harcolni őket s hullani.
Ily aratásod nem volt s ne legyen,
Öreg Kaszás e földi tereken.
S míg annyi gaz és annyi gyom maradt,
Elvittél sorra szép, (s) jó fiakat.
Két kézzel vágtál rendet s rend helyett
Csak gyász, nyomor és ínség született.
Világunk dísze már világtalan,
A temetők odvában oda van.
Ó mily vetés ez, szörnyű, szent vetés,
Érlelni őket tenger könny kevés !
A kegyeletnek pisla mécse ég
S betegen virraszt az Emberiség.
Halottaink közt legnagyobb Halott,
Közös Anyánk, Hazánk is ott van, ott !
A dús, a boldog, drága szép Haza,
Ma csonka, béna, vérző és kusza.
Nincs annyi könny, mely méltón elsirat
És sebeinkre írt ad és vigaszt.
Ne is legyen ! Szót, könnyet már ne ejts,
Magyar, virágod egy, a nefelejts !
És addig nem lesz Élet, Béke sem,
Míg föl nem támad Ő, győzelmesen !
A keresztény egyházban először 998-ban ünnepelték önálló ünnepként a Halottak napja‘t.
Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy a Mindenszentek Napja után, amely az üdvözült szent lelkekre emlékezik, emlékezzenek meg valamennyi elhunyt hívőről is.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
