P. Magister, azaz Anonymus szerint Magógtól származik a magyar nép…

1905-ben e napokban született Ady kora költői hitvallása :

Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek:
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt ?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

A Góg és Magóg fia vagyok én… kezdetű vers 1905 végén született, majd Álom (december) hava 24.-én jelent meg először a Budapesti Naplóban. Eredeti címe Verses könyvem előtt volt. A költemény az Új versek kötet hatásos nyitó verse, Ady korai ars poetica-‘ja volt.

Góg és Magóg : a Bibliában szereplő, Istentől elhagyott pogány népek fejedelmei. Anonymus szerint Magógról nevezték el a magyar népet. Ady Bilek cikkében a következőket írja : „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti.”

Verecke : a Vereckei-szoroson tért meg Magyarországba a honfoglaló Hét Magyar.

Dévény : a Történelmi Magyarország nyugati kapuja. Dévénynél (t)ér a Duna magyar területre…

Vazul : Árpád-házi herceg, aki állítólag összeesküvést szított Szent István ellen. Büntetésül István neje Izabella megvakíttatta és fülébe forró ólmot öntetett, a fiait pedig száműzte.

Pusztaszer : Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötött a Hét Magyar (vezér) vérszerződést, itt tartották meg az első törvénykező (ország)gyűlést is. Föltételezett helyén állították fel a millennium évében, 1896-ban az Árpád Emlékművet. Mivel az idegen alnyalástól mentes, hazafias ellenzéki koalíció előszeretettel hivatkozott az ősmagyar múltra, a hazát bátran áruló Ady szemében az örökkön magyar Pusztaszer az elmaradottság jelképe lett.

Góg meg Magóg népei valóban eljöttek a jövendölés szerint, csak érteni kell a neveket, meg tisztességgel tudni a történelmet. Ez Ferdinándy Mihálynak olyan jól sikerült, hogy regényt is kerekített belőle, mely a Gótok és a Hunok (Magor népe Sz.) – Római Birodalomba való – megérkezéséről szól…[1] A belső bajoktól bolydult Birodalom rettegéséről ad érzékletes képet a bevezetőjében :

Ammianus Marcellinus (történetíró) Eugenius consularisnak, Moesia Inferior kormányzójának, Durostorum városába : „Te ott a határon közelről láthatod a kerekedő vihart, mi itt, Antiochiában, másfajta jelekre figyelmezünk. S ezek belül vannak : miköztünk lakoznak. Nem fenyegetőbbek-é, mint Góg és Magóg kívülről rátok törő lovasai ott a szkítiai határon ?” (Ferdinandy Mihály)

[1] Ferdinandy Mihály : Góg és Magóg – A birodalom végnapjai (Vízöntő Könyvek / Holnap Kiadó, Budapest, 1990)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...