A rab dalol
E föld nekem csak tömlöcöm
És sorsom a vad porkoláb,
Én tul e szűk és zord körön
Szeretnék szállni már tovább !
Oly ékes és dus a világ,
Testvéreim, szűz csillagok,
Megannyi mennyei virág,
Oly bus vagyok miattatok !
A tömlöc mélyén nyugtalan,
Ha néha-néha szunnyadok,
Szabadnak érzem már magam
Közöttetek, vig csillagok !
A régi életem örök
Zenéje zeng szívembe már
S várom, mig a kopott, törött
Órán kis életem lejár.
Csak egy fáj, hogy ha már hazám
Szabad egében szállhatok,
Tovább zokogtok a bezárt
Cellákban emberek, rabok !
Juhász Gyula, 1924
A rab dalol majd a Rabság – nyomtatásban először a miskolci Reggeli Hírlap 1924 április 20.-ai számában jelent meg, majd a Szeged 1924 április 27.-ei számában. Meglepő, hogy az eggyetlen héttel későbbi megjelenés mennyire eltér az előzőtől… Ez is valószínűsíti, hogy Gyalunk fejből írta le a kéziratokat, amelyeket a lapoknak közlésre elküldött, így e változatok valóban (önálló életet is élő) változatok…
Rabság
E föld nekem csak tömlöcöm
És végzetem vad porkoláb,
Én túl e szűk és zord körön
Szeretnék szállni már tovább !
Oly végtelen dús a világ,
Testvéreim, szűz csillagok,
Megannyi mennyei virág,
Oly bús vagyok miattatok !
A tömlöc mélyén nyugtalan,
Ha néha elszunnyad szemem,
Szabadnak érzem már magam
Közöttetek, ott messze, fenn !
Egy másik életem örök
Zenéje zeng szívembe már
S várom, hogy e kopott, törött
Órán kis végzetem lejár.
Csak egy fáj, hogy ha majd hazám
Szabad egében szállhatok,
Tovább zokogtok a bezárt
Cellákban emberek, rabok !
Végül a Reggel 1929 május 6.-ai száma közölte. A mai Juhász Gyula összes versei kiadások ezt tekintik a véglegesnek.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...