A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.

A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.

Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már : leszek !

A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.

Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat !

Tavaszvárás. – Először a Szeged 1924 február 24.-ei számában jelent meg.
Itt a 17. sorban a boldog helyett áldott szó szerepel.

A Testamentom (1925) című kötetében (84-85. o.) is szerepel.           

Majd végül ugyane szöveggel hozta a Szegedi Szemle 1929 március 26.-ai száma képpel, amely vélhetően Gerő Dezső alkotása…

Idei Szögedi Naptáramban éppen százévesen így szerepel :

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...