Nap (június) hava 24.-én… Éppen ma 210 esztendeje…

1812-ben e napon Bonaparte Napóleon serege átlépte az Orosz Birodalom határát…

E hősies jelenetet Detaille, a „Részletek Festője” megfestette még egyszer…
Ez már nem olyan diadalmas… inkább valószerű…

Napóleon a 19. század legsikeresebb hadvezére volt, diadalmat hozott a franciáknak. Ha elfogadjuk a magyaroknak tett függetlenségi ajánlatát, hát egy szép nagy és független Ország lehetnénk ma is ! De mi inkább hűek maradtunk… kifosztóinkhoz, a Habsburgokhoz…

Historia est Magistra Vitae – a A Történelem az Élet Tanítómestere !

Napóleon átkelt az Alpokon… akár Hannibál…

Aztán győzelmet győzelemre halmozott…
Napóleon nekiment Európa összes hatalmának…

De az oroszokba belebukott…

No lássuk csak ! Sorjában…

Győzelmeit követően Napóleon 1806 novemberében bevonult Berlinbe és itt kontinentális zárlatot rendelt el, amellyel megtiltotta az európai országoknak a Nagy-Britanniával való kereskedelmet. Így akarta térdre kényszeríteni az angolokat is. A következő hónapokban a császár az előre nyomuló orosz-porosz seregek ellen vonult Lengyelország területén, majd 1807 februárjában az Eylaui Csatában ütközött meg. Eylaunál mindkét fél nagy veszteségeket szenvedett és a tél fogságába esvén a csata döntetlen maradt. Az oroszok visszavonultak. A háború később folytatódott, ám a Heilsbergi Csata szintén határozatlan kimenetelűnek bizonyult.

Azután 1807 Nap (június) hava 14.-én Napóleon elsöprő győzelmet aratott az oroszok fölött a Friedlandi Csatában. E véres küzdelemben megsemmisítette az orosz hadsereg nagy részét.

Vereségük mértéke meggyőzte az oroszokat, hogy békét kössenek a franciákkal. Június 19.-én I. Sándor cár küldött követet, hogy fegyverszünetet kérjen Napóleontól. A követ biztosítani akarta, hogy a Visztula folyó a francia és az orosz befolyás természetes határait képviselje Európában.
Napóleon béketárgyalásokba kezdett Sándor cárral Tilsit városában…

„Annyira utálom az angolokat, mint Ön !” – mondotta Sándor cár Napóleonnak.

A francia császár engedékeny föltételeket ajánlott az oroszoknak, amelyben követelte Oroszország csatlakozását a kontinentális zárlathoz…
A Tilsiti Béke a háború végét jelentette és nyugalmat adott Napóleonnak, aki hazatérhetett végre Franciaországba, ahol már szinte egy éve nem járt…

1811-re azonban Sándorra már nyomást gyakorolt az orosz nemesség, és hamarosan az oroszok rendszeresen megsértették a kontinentális zárlatot is…

1812-re Sándor tanácsadói fölvetették a Francia Birodalom megszállásának és Lengyelország visszafoglalásának lehetőségét.

Az oroszországi háborús előkészületekről szóló hírszerzési jelentések nyomán Napóleon több mint 450 000 emberre bővítette a Grande Armée-t. Azután Napóleon figyelmen kívül hagyta az Oroszország megszállása elleni tanácsokat, és 1812 június 24.-én megindította az Oroszország elleni inváziót.

Napóleon mintegy 600 000 fős Grande Armée-ja átkelt a Nyeman határfolyón. A francia hadsereg zömét magával vitte, sőt Európa minden sarkából gyűjtött csapatokat, és még támogatásra kényszerítette apósát, az osztrák császárt is, így osztrák, cseh és magyar seregek is részt vettek az invázióban. Az oroszok elkerülték Napóleon seregét és egyre csak vonultak vissza Oroszország belterületén. Rövid ellenállási kísérletet tettek augusztusban Szmolenszkben, de az oroszokat kisebb csaták sorozatában győzte le Napóleon, aki folytatta az előrenyomulást. Azután az orosz hadsereg fölperzselt föld taktikája miatt a franciák egyre nehezebben találtak élelmet maguknak és lovaiknak is. Elfogyott az utánpótlás…
Valahogy úgy, ahogy a mostani Etelközi Háborúban is… az ukránok nyugati utánpótlása…

Ma itt a szomszédunkban, a Magyar Őshazánkban, Etelközben meg Levédiában dúl a háború… Nagyorosz és kisorosz (ukrán) között… Bizony ! A mi Őshazánkban… Etelközben meg Levédiában !!!

Az orosz hadsereg főparancsnoka, Mihail Kutuzov végül 1812 szeptember 7.-én, Moszkvától nem messze fölvette a harcot a franciákkal… Ez lett a híres Borogyinói Ütközet … 

Több mint 250 000 katona vett részt benne, amiből mintegy százezren a csatamezőn maradtak.

Napóleon saját beszámolója így szólt: „A legszörnyűbb az összes csatáim közül az, amelyik Moszkva előtt volt. A franciák győzelemre méltónak találták magukat, de az oroszok méltónak találták magukat arra, hogy legyőzhetetlenek.”

Napóleon végül bevonult Moszkvába, melyet az orosz hadsereg elhagyott, így arra számított, hogy Sándor cár a békét kér. A város főkormányzójának a parancsára azonban egész Moszkvát bombával rakták tele és fölgyújtották… 

Öt hét után Napóleon serege kénytelen volt elhagyni a várost.

Napóleon serege visszavonulásában küzdött a zord téllel, a faggyal no meg a hóval…

November 8-9.-e éjjelén közel 10 000 ember fagyott halálra a lovával. A Bereznia-folyói Csata után Napóleonnak sikerült elmenekülnie. December 5.-én, röviddel vilniusi érkezése előtt Napóleon lovasszánkón hagyta el a hadseregét…

A franciák a visszavonulás során sokat szenvedtek az orosz tél keménysége miatt.
A 400 000-es Grande Armée-ból csak 40 000-en keltek át a Berezina folyón.
Az oroszok 150 000 katonát vesztettek és több százezer civilt…
De Napóleon soha többé nem tért vissza keleti hódítási terveihez…
Hadserege pedig végleg megroppant…

Ezután vereséget szenvedett Lipcsénél, a Népek Csatájában a Garnde Armée szász, württembergi és hesseni csapatainak átállása miatt. Napóleonnak ez volt a legnagyobb katonai kudarca, amelyben összesen 90 000 embert veszített…

Hamarosan az oroszok meg a poroszok már Párizs előtt álltak…

A 1814 március 30–31.-én vívott Párizsi Csata, más néven Montmartre-i Csata vezetett a francia császár lemondásához és elbai száműzetéséhez… 

Elgondolkodtató… a Történelem… amely oly gyakran ismétli önmagát…
Csak figyelni kellene !
És tanulni belőle !!!

Ajánlott menünk mára :

A MARENGÓI CSIRKE

A világ művelt európai értelmisége ma Marengói csirkét vacsorál a Marengói csata emlékezetére
E kitűnő módozat – Marengo – nem csak egy tál gombás-paradicsomos ropogós sült csirke…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...