E napon…

Lőrincze Lajos Szentgálon született, 1915 november 24.-én. 

A névtudomány, a nyelvjáráskutatás, a mai magyar nyelv és a nyelvművelés volt az élete.
Társszerzője volt a Nyelvművelő kézikönyvnek és A magyar nyelvjárások atlasza-‘nak.

1952-ben Kodály Zoltán biztatására indította meg a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című nyelvművelő műsorát, majd 1979-től a műsor szerkesztőbizottságának elnöke lett. Műsorában a magyar nyelv egy-egy kérdésével foglalkozott, ízesen szép beszédét a közönség jóformán minden rétege hallgatta…

A Nyelvtudományi Társaság alelnöke volt 1953-tól, ezen belül a magyar szakosztály elnöke. 1954-től a Magyar Nyelvőr felelős szerkesztője lett; az MTA lapja különszámmal emlékezett meg róla, születésének 90. évfordulója alkalmából. Széles körben ismertté tette nevét a Magyar Televízióban készített nyelvművelő műsora. Nevéhez fűződik a Magyar Televízió első telefonos műsora, a Tessék kérdezni – a nyelvész válaszol címmel, műsorvezetője volt ennek az adásnak.

Szerkesztője volt a Magyar Nyelvőr mellett az Édes Anyanyelvünk, a Nyelvünk és kultúránk folyóiratoknak is. Részt vett A magyar nyelvjárások atlasza (1968–1977) gyűjtőmunkálataiban, amelynek összefoglalását A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere kötetben adta közre.

A Lőrincze Lajos név a 80-as évekre fogalommá lett !

Sokoldalú munkásságának középpontjában az emberközpontú nyelvművelés állt, amelyről legrészletesebben az ugyanezen a címen megjelent kötetében írt…

„Nyelvművelésünk mostani szemléletét én emberközpontúnak szoktam nevezni, a régebbi nyelvközpontúval szemben. Emberközpontú – két szempontból is. Először: a nyelvi jelenségeket a nyelvet beszélő ember, a társadalom érdeke, célja szempontjából nézzük; a társadalmi hasznosság, felhasználhatóság dönt a helyes és helytelen, a jó és rossz kérdésében (…) Másodszor: a nyelvművelés tárgya nemcsak, sőt manapság főként nem a nyelv, hanem az ember. Legalábbis így kellene lenni.”

Budapesten húnyt el, 1993 október 11.-én.

Szülőfalujában Szentgálon, emlékház, emléktábla, dombormű őrzi emlékezetét.
A falu iskoláját is híres szülöttéről nevezték el…

Jellegzetes hanglejtése miatt már életében számos móka tárgya, céltáblája is lett…

Utóbb olcsóbb viccelődések is él(c)ezték nyelvüket a nevével…

Ma a rasszista antimagyar internáci véleményterror minden erővel azon küzd, hogy semmisé tegye egész életművét… Itt az idő ! Beszéljünk hát róla mi, Igaz Magyarok ! Döntsük le a hallgatás falát !
Szóljon hát Lőrincze !!!

Lőrincze Lajos főbb művei

• Földrajzi neveink élete (1947)
• Magyar nyelvjárási bibliográfia 1817–1949 (Benkő Loránddal, 1951)
• Nyelv és élet (1953)
• A magyar nyelvatlasz anyaggyűjtésének módszere (1955)
• Nyelvművelő (1956)
• Édes anyanyelvünk (1961)
• Nyelvőrségen (1968)
• Emberközpontú nyelvművelés (1980)

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...