1842 Kikelet (március) hava 18.-án született Párizsban Étienne, utóbb Stéphane Mallarmé [ejt : malaʀˈme] francia költő és műfordító. (Elhúnyt Valvins-ben, 1898 szeptember 9.-én).

Hatévesen elvesztette édesanyját, innentől öregszülei nevelték, erősen vallásos szellemben.
Edgar Allan Poe iránti lelkesedésből megtanult angolul, s e célból Angliába utazott.

Nappal tanított, éjszaka otthoni dolgozószobájában alkotott. A többi elcseszett életű avantgardistával ellentétben Ő kiegyensúlyozott életet élt, idejét munkahelye, barátai és a családja között osztotta meg. Mestereinek Baudelaire-t és Poe-t tartotta. Rendkívüli műgonddal alkotott, verseit minduntalan csiszolta. Életműve mindössze egy vékony kötet. Mallarmé tökéletes ellenpéldája annak, hogy az ihlethez „élni” kell.

Kevés barátja volt, de azokkal igen jó kapcsolatot ápolt, köztük volt Villiers és Mendès. Tíz éven át naponta látta Manet festőbarátját, barátságuk Manet haláláig tartott. A költészet és a festészet nagy mesterei kiválóan megértették egymást, 1876-ban Manet képen is megörökítette Mallarmét.

Az 1880-as évektől köréje gyűltek a kortárs költők legjobbjai. Kedd esténként találkoztak Mallarmé lakásán. Mallarmét tekintették mesterüknek a francia szimbolista költők, de külföldiek is, franciák közül Henri de Régnier, Francis Vielé-Griffin, Saint-Pol-Roux, Paul Valéry, s jött a belga Verhaeren, az angol Oscar Wilde, a német Stefan George.

Magyarországon először azokat a költeményeit fordították le a Nyugat körében, amelyeket még ifjan, Baudelaire hatása alatt írt. Összes költeményeinek tolmácsolására Weöres Sándor vállalkozott az 1950-60-as években. 1985-ben Tellér Gyula fordításában jelent meg Kockadobás címen egy Mallarmé kötet. Azóta sem jelent meg Mallarmé…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...