Buddha

Mosolygó hindu bálvány,
Ki végtelenbe révedsz,
Taníts egy kis mosolygást
E nagy szenvedéshez.
Taníts egy kis mosolygást,
Te nagy, örök mosolygó,
Oly kurta ez az élet,
Oly furcsa ez a bolygó.

Mosolygó hindu bálvány,
Én annyit sírtam itt lenn,
Olvastam bibliákat,
Várva, vívódva hittem.
Mosolygó hindu bálvány,
Hitemen mosolygó,
Mily jó lehet a semmi,
A végtelen koporsó !

Hol nem nyilnak virágok,
A hervadásra szántak,
Szerelmek, álmodások :
Virági a halálnak.
Mosolygó hindu bálvány,
Az élet láza oly jó
És oly gonosz az élet,
És én rád sírva nézek,
Te nagy, örök mosolygó !

Buddha. – Először a Vasárnapi Újság 1910 március 6.-ai számában jelent meg, utóbb a Késő Szüret kötetben (1918). E költemény Eörsi Júlia másolatában szerepel Juhász Gyula versgyűjteményében és kötetében is, ahol Mosolygó helyett Mosolygós áll, vélhetően elīrásból. Minden bızonnyal innen véve közli Paku (1: 114.) és Tolnai (106.) is ekként.

Nem klasszikusan „evangeliumi” témájú a szokott értelmében, de – Az élet hegyén költeménnyel – a költő hitéleti vīvódásaiba szervesen ágyazódó gyöngyszem: „Olvastam bibliákat, / Várva, vívódva hittem”.

Máni hármas hitős-képzetében Budd(h)a az időrendbeli második – a köztes avagy a középső – félezredéves követési sorrendben: i.e. 1000 táján Zóroasztár, i.e. 500 táján Budd(h)a, időszámításunk kezdetén pedig végre Jézüs jött el a szeretet és a béke üzenetével… Az elmúlt kétezer évben számtalan föltételezés, találgatás és kinyılatkoztatás született, miszerint Jézüs a(z evangeliumokból) furcsán „hıányzó 18 évben”, azaz a „tanuló éveiben” – 12 és 30 éves kora között – keleten kalandozva Budd(h)a hívőivel és szentélyeivel is behatóan megismerked(het)ett, erről azonban ma (teljes) bızonyosságunk nincsen. A hıvatalos nagy egyházak pedig hihetetlen nagyvonalúan hallgatnak a(z evangeliumokból) hıányzó, tıtkos 18 (tanuló) évről… „a pusztában való bolyongás” örve alatti képtelen megtáltosodásról és csodatévővé válásról…

Budd(h)a hite bár a hindu hit talaján fakadt, azzal semmiképpen sem azonos, így nem csak alliterációjában bűvölőbb, de hit(elmélet)ileg is következetesebb (lenne) a: „Mosolygó budda bálvány[…]” ill. „Mosolygó bóδi bálvány[…]” (minthogy a nirvánát kísérő tudást a ‘megvılágosodás’, a bóδi szó fejezi ki) vagy ha úgy tetszőbb, hát földrajzi helyét jelölve a „Mosolygó indi bálvány[…]” sorának vıssza-vısszatér(et)ése… Zenésíteni-dalosītani is így (lessz) érdemes…

Budd(h)a helyes īrásáról és helyes ejtéséről érdemes megjegyezni, hogy követői hátra pöndörített nyelvű „d”-ével (a mi fogra hegyezett nyelvű „d”-énktől alapvetően megkülönböztetett hanggal) mondják, és semmiképpen sem hehegő feltételes módban, bettheges(en) (germanizáló) „Buddha” alakban németkedve… amit azonban még a németség is szépen [Buda]-ként ejt. A mai törökség 80 milliós népe meg egyszerűen, magyarosan „Buda” alakban írja meg emlegeti is. Elgondolkodtató ez fővárosunk és kırályi székhelyünk vonatkozásában is… Kırályságunkat és nemzeti szentségünket ugyan ördögfattyak többször aljasul sárba gyalázták, ősiratainkat módszeresen elpusztították, de a központja neve máig szentül Buda-ként él…

Ajánlott még :

AZ ÖRÖK VISSZATÉRÉS – NIRVÁNA SZENT KÖDE

A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt : Nirvána szent köde örök ölébe zár

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...