Ez Ithaka, a szürkülő sziget,
Borús olajfák árnya rámborul ma
S egy tűnt gyerekség fonnyadt koszorúja
Övezi át ez elhantolt szivet.

Ez Ithaka. A nyáj lágyan kolompol,
Vén kondás ballag gödölyék után,
Álom porába hull a délután
S a tenger mormol, mint fáradt komondor.

De én e tájon túl emlékezem
Kalüpszóra virágos éveken
S eszembe jutsz : Kirkének édes éje

S a szemfödő alatt is fölzokog
A drága múlt és sírván gondolok
Aranyhajú szeirének énekére.

Juhász Gyula, 1913

Odüsszeusz búcsúzik – A Hét 1913 február 9.-ei számában jelent meg először Odysseus búcsúzik címmel, majd ugyanígy a Késő Szüret (1918) kötetében is (28.o.). Az utolsó sorban A Hétben Aranyhangu szerepel, míg a Késő Szüretben Aranyhaju … Minthogy a szeirének ellenállhatatlan csábereje a hangjukban volt, így helyesnek az Aranyhangu a hihetőbb…

Odüsszeusz azaz Ὀδυσσεύς (latinkodón Ulysses, olykor Ulyxes) a görög regékben Ithaka királya, Laertész és Antikleia fia. Hűséges felesége Pénelopé, tőle fia Télemakhosz. A tíz évig tartó Trójai Háború vége után még további tíz évig tartott a bolyongása. E hosszas hazautat 40 napban foglalja össze az Odüsszeia (Ὀδύσσεια), amely akárcsak az Íliász, egy 24 fejezetre tagolt, 12 110 hexameterből álló eposz.

A történet kezdetén a főhős Kalüpszó nümphánál él, Ógügié eldugott szigetén…

A görög regerendben Kalüpszó azaz Καλυψώ azaz Atlantisz azaz Ατλαντίς a titán Atlasz leánya, tengeri nümphaként élt szolgálóival Ógügié (Ὠγυγίη vagy Ὠγυγία) szigetén. 

Kalüpszó (Καλυψώ) neve jelentése: ‘Elrejtem’, vagy ‘Kagyló(héj)barejtem’, amely az ógörög kalüpsz (καλυψ) ‘kagylóhéj’, régebbről pedig a hettita kaluppa ‘kagylóhéj’ jelentésű szóból ered…

Kalüpszó nümpha az İstenek parancsára útnak bocsátja Odüsszeuszt, aki már közel jár hazájához, amikor Poszeid(á)ón İsten haragjából hatalmas vihart zúdít rá, és az elsodorja a phaiakok mesés szigetére.

Az attikai Ithaké (Ἰθάκη) alakból örökölt mai görög Itháki (Ἰθάκη) eredeti dór alakja Ithaka (Ἰθάκα). Fölmerült phoinikiai (föníciai) eredete is, amelyben az első fele ’sziget’ jelentésben öröklődött a görögre…

A phaiakok szigetén Athéné istennő sugallatára először Alkinoosz (Ἀλκίνοος) ‘Tehetős Ész’ király leánya, a „hókarú” Nauszikaá (Ναυσικάα) a ‘Hajóégető’ veszi oltalmába, majd maga a király. Az ő udvarában teljesedik ki a visszatekintő elbeszélés…

Kirké (Κίρκη) a görög regék Istennője, a Nap gyermeke, tehát Héliosz és Perszéisz leánya; Pasziphaé és Aiétész testvére.

Kirké (Κίρκη) a görög világ legnagyobb varázslónőjének hírében állt, és aki a szigetére lépett, azt varázsvesszőjével vadállattá változtatta. Így történt ez Odüsszeusz kíséretével is, akik bolyongásuk során kikötöttek Aiaié (Αἰαία) szigetén.

Hermész adott Ithaka királyának varázsnövényt, amelytől Kirké varázsereje hatástalanná lett. Az ithakaiak egy egész éven át vendégeskedtek a varázslónő palotájában. Mielőtt elhagyták volna a szigetet, Kirké jótanácsokkal látta el őket, főleg a szirének halálos énekéről. Kirké Odüsszeusztól született gyermeke, Télegonosz (Τηλέγονος) a ‘Messzeszülött’ a türszének uralkodója lett…

A szeirének görögül: Σειρῆνας a görög regék naiászai. Csodás hangú, de gyilkos természetű tengeri nümphák, akik a kis Sirenum scopuli szigetcsoporton laktak, Campania partjainak (Dél-Olaszország, Sorrentói-öböl) közelében mai nevén La Rotonda (La Castelluccia, Il Gallo Lungo), más források szerint Szikéliában a Pelorum hegyfoknál, ill. Capri szigetén.

Akhelóosz folyamisten (vagy Phorküsz tengeristen) és Melpomené múzsa (vagy Terpszikhoré, illetve az egyik pleiasz, Szterópé) leányai, vonzóak és borzalmasak egyszerre. A kísértés, a világi örömök és az érzéki vágyak megtestesítői: bűvös hangú, asszonyfejű, de madárszárnyakkal és karmokkal rendelkező szörnyek. Varázslatos hangjukkal és bölcs mindentudással elcsábítják a tengerészeket, majd megölik őket.

A legelterjedtebb források szerint hárman voltak, Aglaiophoné, Thelxiepeia és Peiszinoé, de számukat egyes elbeszélések (Homérosz: Odüsszeia) kettőre, mások háromra, négyre illetve kilencre teszik. A további szeirénalakok nevei Parthenopé, Ligeia, Leukószia, Molpé, Raidné és Telesz.
Parthenopé tetemét állítólag Nápoly közelében vetette partra a tenger, és sírját sokáig kultikus tisztelet övezte.

Juhász Gyula költeménye rossz latinkodó régiratban :

Odysseus búcsúzik

Ez Ithaka, a szürkülő sziget,
Borús olajfák árnya rámborul ma
S egy tűnt gyerekség fonnyadt koszorúja
Övezi át ez elhantolt szivet.

Ez Ithaka. A nyáj lágyan kolompol,
Vén kondás ballag gödölyék után,
Álom porába hull a délután
S a tenger mormol, mint fáradt komondor.

De én e tájon túl emlékezem
Calipsóra virágos éveken
S eszembe jutsz: Circének édes éje

S a szemfödő alatt is fölzokog
A drága múlt és sírván gondolok
Aranyhajú szirének énekére.

Az eredeti megjelenésben teljesen következetlenül y-i-zűrrel szerepeltek: Odysseus, Calipsó, Circé …
Ezeket természetesen javítottam… illőn a hellén eredeti szerint…

A Bonanza Banzai latinkodón címezett Calypso dala e történet legutóbbi magyar zenei földolgozása… A dal érdekessége, hogy maga a szerző és előadó, Ákos is ingadozik a klasszikus Kalüpszó meg a latingó Kalipszó kiejtések között…

Itt lenne már az ideje Gyalunk (Juhász Gyulánk) immáron klasszikus költeményét is dalra vinni…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...