A Pénz / Judás köve / Judás és Jézus

Dühödt, lázongó szívverésem
Golgotai bazaltra vésem.
Krisztus, poétám, szent Alak,
Eladtalak.

Enyém volt minden álmodásod,
Én voltam a lelked, a másod,
Megkoszorúztam a fejed.
Szerettelek.

S eladtalak, én fejedelmem,
Mert az Élet az én szerelmem,
Mert én is álmodok nagyot :
Költő vagyok.

Nem hallgatom zsoltáros ajkad,
Nem kell szép, égi Birodalmad.
Selymet, pénzt akar egy leány,
Vár, vár reám.

Galád vagyok ? Galád az Élet,
Bűve miért nincs az Igének ?
Vággyal, kínnal miért gyötör
Pénzes gyönyör ?

Irott kövem dobom a mélybe,
Megreng a Föld sok ezer évre
S késői bűnös, bús szemek
Megértenek.

Első megjelenés : Budapesti Napló 1906. március 11. XI. évf. 69. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel Judás köve címen másodiknak jelent meg az Öröm-város volt a hazám költemény után.) – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk : a Pénz ciklus) 113–14.; VA₂ (1910) 65–66.; VA₃ (1910) 65–66.; VA₄ (1918) 65–66.; VA₅ (1919) 85. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 69.

Szövegváltozatok, szövegítészet

Alapszövegünk a VA₃-ból. A Budapesti Napló szövegét több ékezési, központozási módosítással vette fel a kötetbe a költő. A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) két módosítást végzett: a 7. sorban a hibásan szedett feled szót fejed-re igazította, a 14. sorban a birodalmad után a vesszőt pontra cserélte. A kiérlelt, javítást nem igénylő változat a VA₃-ban alakult ki.

Szövegeltérések :

Keletkezéstörténete

Adynak a „krisztusi üdvtan” ellen lázadó költeményeinek sorában nem az első a Judás és Jézus. Külön költekört (ciklust) is kerekíthetünk olyanokból, mint az 1898–99-es Azuba (l. az AEÖV I.-ben) meg az 1901-es A krisztusok mártirja (l. az AEÖV II.-ben) költeményeket említeni. De szervesen idekapcsolódik egyik 1905-ös elbeszélése is, a Tamás a piros kertben, amely az Azuba-téma sajátos és konkrét továbbfejlesztése, az Azubához és Krisztushoz is hűtlen tanítvány, Tamás alakjának megidézésével (Budapesti Napló 1905 ápr. 23., AEön 270–73.; jegyzete: 1313–15.). Más összefüggésben – Júdás és Jézus sorsának párhuzamosításában – előzménye e versnek a Született Betlehemben Júdás c. elbeszélés, amely Ady képzelete meghökkentően szuverén működésének egyik jellemző bizonyítéka. A bibliából annyi közismert, hogy Júdás Jézus tizenkét tanítványa közé tartozott, és előre megegyezett a főpapokkal, hogy pénz-jutalom ellenében Jézust feltűnés nélkül törvényszolgáik kezére juttatja. Ez meg is történt úgy, hogy a poroszlók élén érkező Júdás az Olajfák hegyén Jézust csókkal üdvözölte: ez volt a jel, hogy a fegyvereseknek kit kell elfogniok. Adyt mindez a novellában csak annyiban érdekli, amennyiben a két későbbi ellentétes bibliai alak történetét már az eredetnél igyekszik megalapozni. Különös fantáziálás révén persze: nemcsak azzal, hogy Jézus és Júdás születését azonos időpontra és helyre rögzíti, hanem azzal is, hogy Mária a maga kisdedét Betlehemben a nem sokkal később ugyancsak világra jövő Júdás tehetős szüleinek istállójában szülte meg. (Született Betlehemben Júdás. Budapesti Napló 1905. dec. 24.; AEön 403–06., jegyzete: 1327; a vers és a novella közötti sajátos összefüggésre a jegyzet nem utal.)

Egészen más irányba mozdítja el a bibliai alaphelyzetet Ady a Judás és Jézus költeményben. A teljes bibliai történetből Ady csupán a pénzért történt árulás, az „eladás” mozzanatát ragadta ki, miként ezt a részleges felhasználás módszerét már korábban is alkalmazta más mitológiai, bibliai, mondai vagy történeti alakok, események felidézésénél. A Júdás maszkjába öltözött lírai én azonban a maga tettét nem erkölcsileg elítélhető aljasságnak minősíti, hanem „az Élet szerelmé”-ből fakadó, a pénz hatalmának fölismeréséből eredő lázadásnak. Jézus eszméit, eszményeit, „álmodozásait” is „elismeri”, hiszen eddig követte őket, de rá kellett ébrednie arra, hogy az élet törvényeihez képest ezek kevesek, elégtelenek, hogy nincs bűve az Igének. Ekként indokolt lázadása pedig majd az utókor megértésére talál. Ady versbéli logikáját a már korábban kialakult lírai pénz-motívum gondolatköre irányította, határozta meg. Az ördögi Mammón hatalmát dícsérő pénz-versek első csoportja – ha nem is önálló ciklusban, csupán más ciklusokba szétszórtan – már az ÚjV-ben megtalálható: l. az AEÖV II.-ben az Ima Baál istenhez (Budapesti Napló 1905 febr. 5.), a Sóhajtás a hajnalban (Budapesti Napló 1905. márc. 25.), a Harc a Nagyúrral (Figy 1905. máj. 15.) és A sárga láng (Budapesti Napló 1905. júl. 30.) c. verseket. Az 1906-os esztendő tavaszán ez a pénz-ihletkör nemcsak felújult, hanem a költő ekkori lírájának egyik vezető szólama lett, amit mutat az is, hogy verseinek több csoportját adta közre ez időben „A Pénz” főcímmel. Első ilyen publikációja volt az esztendő márciusának elején az Öröm-város volt a hazám és a Judás és Jézus együttes közlése.

A vers első és utolsó versszakának biblikus hangulatot ad a Golgotai bazaltra vésem és az Irott kövem képzete. A golgotai jelző egyértelmű újszövetségi utalása magától értetődő. Viszont a „kőbe vésés”, az írást hordozó kő mozzanatánál nem pontos, igen találó a gondolattársítás: Mózes kőtáblái nem emberi fölismeréseket, hanem az Úr által készített parancsolatokat rögzítettek. Júdás is isteni azazhogy ördögi, hiszen Mammóni támogatással gőgöl, vélekedik, ez emberi Jézus által fölülbírálhatatlannak hiszi a gondolatait.

Valószínűbb azonban, hogy amennyiben bibliai indíttatás motiválta Adyt, akkor az emlékezetében az alábbi sorok sugallata munkálhatott: „Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!” (Jób 19:23., 24.) Mindebben végül is nem az a fontos, hogy melyik bibliai passzus közvetlen vagy közvetett hatása, analógiája érvényesült, hanem az, hogy a vers egészét biblikus légkör veszi körül, amelynek jellemző kifejezője volt már az első címváltozat, a „Judás köve” is. De a vers igazi drámáját és kiforgatott bibliai „értelmét” nyomatékosabban hordozza a végleges, a Judás és Jézus cím.

Irodalom

Hatvany II. 31–33.; Makkai 77.; Schöpflin 104.; Barta 284.; Vatai 198.; Vezér 212–14.; Király I. 383–84., 124., 358., II. 708.

Ajánlott olvasmány még :

A BANKFASIZMUS TERRORA FOKOZÓDIK

Borzalmatos nácik meg fasiszták fakuló emlékeiről vinnyognak az internácik… miközben ma az eggyre fojtogatóbb bankfasizmusban élünk… Ideje lenne már az evangéliumot megidézni, és az uzsorásokat keresztényhez és keresztyénhez illően szétverni !!!

A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. A templomban kalmárokat talált, […] valamint pénzváltókat, akik ott telepedtek le. Kötélből ostort font, és mind kiűzte őket a templomból, […] a pénzváltók pénzét szétszórta, asztalaikat fölforgatta… (János 2:13-19) – Mire is tanít a Biblia ? Itt az idő végre keresztényi módon élni !!! A bankfasisztákat végre végleg szétverni !!!

Ne feledjük : Jézust ezért feszítette meg az ördög népe !!! (Mi másért ?! A gyógyításaiért ?)
Meghallották ezt a főpapok és az írástudók, és keresték a módját, hogyan veszítsék el. Féltek ugyanis tőle, mert tanítása magával ragadta az egész sokaságot. (Márk 11/18. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája (1990))

NYITTASSUK MEG AZ ORVOSAINK BÖRTÖNÉT ! ADJUNK HELYET OTT A JOGÁSZ- MEG A BANKI BŰNÖZŐKNEK ! …akik több mint eggymillió bűncselekmény után is még mindíg szabadon járnak !!! Mert nekik lehet… ezt is lehet !!! A bankfasisztáknak mindent lehet !!! Őket a jog sem kötelezi…

Megdöbbentő a bankrendszer mindennapi vérszívásának fokozódása, a kapzsiság terrora …

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...