Juhász Gyula költeményt īrt saját kísértőjéhez is A démonhoz címmel (1919-ben),
amelyben saját vörös vesztét, halálát is megjövendöli…

A démonhoz

Alszol, de élsz ! Tudom, tudom jól.
Te szálltál ki a mámoromból
Egy szürke szerda hajnalán,
Te gyújtogattál bús agyamban,
Mig néztelek dermedt riadtan
S jajgatva hívtam az anyám !

Alszol, de élsz ! Te vársz a borban,
Ha majd tiportan lenn a porban
Üvöltöm : Minden elveszett !
Te vársz sötéten és ragyogva
És elborult nagy homlokomra
Vöröslőn írod föl neved !

Alszol, de élsz ! Az éji csendben
Fölébredsz és megállsz felettem,
Szívemre szorítod kezed.
Rád ismerek, mester, követlek
S a csöndes és bús őrületnek
Pallóján indulok veled !

Alszol, de élsz ! Most néha ébredsz
És versek lázas üteméhez
Vered a taktust, csendesen,
De egyszer, egyszer, szörnyű, tompa
Taglóval sujtasz homlokomra
S kioltod tündöklő szemem…

A démonhoz. – Először a Délmagyarország 1919 július 13.-ai számában jelent meg Új versek főcím alatt.
Utóbb a költő beválogatta a Nefelejcs (1921) kötetébe is.

Gyalunk józan pillanatában a kommunizmusra azaz a kísértő Vörös Terrorra is kimondja súlyos ítéletét és kísértő jóslatát…

Te vársz sötéten és ragyogva
És elborult nagy homlokomra
Vöröslőn írod föl neved !

Kísértet járja be Európát – a kommunizmus kísértete. 
(Karl Marx & Frederich Engels, A Kommunista (Párt) kiáltvány(a)

A démonok köre fölbukkan kötetünkben később A kísértő (1912), meg majd megint A kisértő (1924) költemények magyarázatában is…

Ajánlott olvasmány :

Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...