Nem jártam én soha Dunán túl,
Hol Kupa, Vata elesett,
Hol lankás dombok koronázzák
Az alkonyvéres egeket.

Én a Tiszának és Marosnak
Szögében élek álmodón,
Hol Attila, Ajtony robogtak
Valaha vemhes táltoson.

Az ősi szent tűz szürke hamvát
A szél szívembe szórja itt,
Keresem a Turáni Nagyság
Örök, konok Magyarjait.

Keresem a kialuvó láng
Maradék üszkét az egen
S a Hun Király bús koporsóját
Magyar Folyó mélyébe, lenn.

Először a Délmagyarország 1920 május 13.-ai számában jelent meg, majd a költő beválogatta Nefelejcs kötetébe (61.o.) is…

A „Tisza szöge” utal Szöged város néveredetére is… Szeged – a helyiek nyelvén Szöged – ugyanis a Tisza nagy, éles kanyarjában, azaz a „Tisza szögén” áll ma is…

Kupa természetesen Koppány, aki Vata vezérrel és Ajtonnyal – aki Szegeddel szemközt a Tisza-Maros szögének, ill. az azon túli területeknek volt ura – a Magyar Őshit vértanú bajnokai.

A Magyar Folyó pedig természetesen a Tisza, amely eredésétől torkolatáig természetes (kárpáti) határainkon belül marad. (Bár Országunk megrablói máig sem rendezték adósságaikat, a fosztogatók elszámoltatása is eljő majd. A demarkációs vonalak, amelyek mára már több mint egy évszázadra gúnyhatárrá dermedtek, csak a Magyar Föltámadásra várnak. Eljön az is!
Izrael csaknem 2000 évet várt országára és egy konok magyar(földön termett) zsidó agy meg is álmodta, majd népe meg is valósította. Ben Gurion az új Izrael első vezetője mondotta: „Nem realista az, aki nem hisz a csodá(k)ban …”

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...