Regös az udvarban
Szabad-e regölni ?
Régi rónák, messzi puszták
Boldogságos mélabúját,
Érzitek-e még a vágyat,
Újra látni Vén Hazánkat ?
Szabad-e regölni ?
Érzitek-e még a vágyat,
Mely a szabad, ősi sátrak
Álmait áhítja vissza…
Ki a Volga vizét issza !
Szabad-e regölni ?
Hold ha feljő, Nap ha támad,
Érzitek-e még a vágyat,
Leborulni, le a Földre,
Az Anyára, az Örökre ?
Szabad-e regölni ?
Emlékeztek Emesére,
Arany Gímre, Fehér Ménre,
Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére ?
Szabad-e regölni ?
Öreg İsten népe voltunk,
Európán átrobogtunk,
Hadak Útját égbe írtuk,
E világot győzve bírtuk.
Szabad-e regölni ?
Hej urak, haj, regö rejtem,
Könnyemet mély kútba ejtem,
Énekem mind elfelejtem,
Úgy sem ért már senki engem !
Juhász Gyula
1921
Alig száz éve még… Regös volt az udvarban !
Nem bögölyszem, kémek kéme, rémek réme, nem sivár beton-kövezet, nem kocsirengeteg, nem betoszarintott reklámújság szeméttengere és nem műanyaggal tömött kukák szemétrengetege… hanem… Regös volt az udvarban !
E remek költemény először a Magyarság 1921 október 23.-ai számában jelent meg, majd a Szegedi Szemle 1929 május 6.-ai számában…
Juhász Gyula Testamentom kötetébe is (33-34. o) beválogatta…
Ott a „regö” hosszú „ő”-vel, „regő” alakban szerepelt…
A Volga (folyó) magyarul Etil, Etel, talán Atil, azaz Attila vize…
Emlékezve… „Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére”
Álmait áhítja vissza…
Ki az Etil vizét issza !
… bizonyára a szókezdőrím (alliteráció) kedvéért oroszkodón: „Ki a Volga vizét issza !”
Hun-rokon Qazaqul ma is Edil (Еділ)… Torkolatában pedig máig ott áll Etil / Itil / Atil (Asztrakhán) városa, amely a vallástürelmes Kazár Birodalom fővárosa volt…
Julianus barát elfeledett útja kapcsán érdemes fölidézni a még elfeledettebb két „Nagy Magyarország”: Magna Hungaria és Hungaria Maior, valamint az „Új Magyarország”, azaz Hungaria Nova (a Történelmi Magyarország) térbeli viszonyát… (Ez is filmre kívánkozik !!!)
Keményebb (kivitelű) Országok, mint például Tajwan természetesen már rég benyújtották volna igényüket az Őshazá(ik)ra… Legelábbis távlati tervbe veszik, ami számít…
Mi pedig tartozunk gyermekeinknek annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és a szívükbe írjuk a 100. szülinapján…
Olvasói levél:
Laci, ezt is köszönöm, még nem láttam/vagy elfelejtettem ezt a térképet, és a Juhász Gyula vers is új volt számomra.
Üdv : Gyula
Ádándi-Kiss Gyula
Milyen érdekes, hogy mind a kettő kimarad(t) a közoktatásból… (Sz.)
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...