Szelek (április) hava 25.-én… ezen a napon öltött végső alakot…

Az örök ballada

Az örök ballada

Mikor Koppányt, az utolsót,
Vitték büszke Esztergomba,
Halottan is kimagaslott
S fölnézett a Csillagokra.

Sírt a Föld, amerre mentek,
Sírt az Ég, amerre jártak,
Virágai, Csillagai
Hervadoztak Ősi Nyárnak.

İdegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncér,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér’.

Szüzek sírtak és a vének
Vérharmatos sebe áradt,
Ázsiai messze rónák
Kútfeje is mind kiszáradt.

Messze sírok fölzokogtak,
Messze kanca fölnyerített,
Vörös lőn a Hold s a dombon
Száz lidércnek lángja intett.

Esztergomban kiszögezték
Négy világtáj fele testét,
Észak, Kelet, Nyugot és Dél
Dögmadara mind kikezdték.

Magyar İsten, Öreg İsten
Nézte némán, ült az Égben.
Koppány lelke szállt a szélben,
Szállt az éjben, szállt a Fényben…

Szállt a Földre, szállt a Vízre,
Szállt Szivekbe, szállt Jövőbe.
İgric ajkán halhatatlan
Sóhajtásunk lőn Belőle !

Juhász Gyula, 1925

Az örök ballada Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1925 április 26.-ai számában jelent meg.
Közölte még a Pásztortűz 1925 május 17.-ei, majd utóbb a Délmagyarország 1928 október 14.-ei száma is.

Az utolsó sorokhoz tanulságos párhuzam a korábbi Föltámadott költeményből :

Folyton lenézett, búcsút mondva halkan
És fájó szívvel szállt a szűz magasban.

Az örök ballada megjelent a Hárfa (1929) kötetében is (165.o.).

A Hárfa‘ban (1929) ekként :

Idegeni lovagoknak
Tüzes vassá vált a páncér,
Magyar máglyák mind kihunytak,
Kár ezután ennyi lángér.

Az örök ballada kötetben azután az 1963-as Juhász Gyula összes művei kritikai kiadásban lelte meg végső helyét időrendben Gyalunk költeményei között.

Juhász Gyula ugyan nem foglalta ciklusba Magyar Hites verseit, de magam utóbb a Magyar Ős-Hitünk költekörbe rendezve szerkesztem egybe ezeket Gyalu Hite avagy Hit Gyaluja kötetemben…
Megjelenés hamarosan…

Kupa (Koppány) vezérünk alakja fölbukkan már Gyalunk más(ik) korábbi költeményében is, a Tisza szögén

Ajánlott még Koppány-Kupa vezérünk emlékezetéhez :

ÉNEK KUPA VEZÉRRŐL – KOPPÁNY NAPJÁN

Koppány azaz Kupa napján… Talán nem is tudatosan…
de Koppány azaz Kupa napjára írta Gyalunk e költeményét… 

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki,
hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Költészet !

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Lócás, pados pihenő mellé…
…hogy a dombos téren a pihenni lecsüccsenők nyugton olvashassák…

Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat is fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően …
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor fölkelnek és világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte… Ahogyan hajdan Tuhudún népe köszöntötte Áldumás Csillagát napnyugodotkor…

E költemény illő helye lehet Koppány vidéke, a Balatontól délre, de akár Ópusztaszer is !
Világító sorokkal az üvegben valahol falon vagy a fal előtt…
Fönn Gyalunk arcával, alul az írásával..

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Hol is világolhatna legszebben Az örök ballada ?
Talán az Ópusztaszeri Nemzeti Emlékpark belsejében… ahol az alkonyatban távozók emlékeibe éghetne örökre e költemény meg a fénye…

Ajánlott még :

JUHÁSZ GYULA SZÜLINAPJÁN – AZ EMLÉKHÁZA MÉG NEM ÁLL!

2024 ápr. 4.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...