Mag (október) hava 1.-jén… éppen száz esztendeje…
Gyónás
Magyarság, fajtám ! Lettem volna én is
Bátor Botondod, bárdos és csatás !
Bizánc portáját vágtam volna én is,
Szerettelek, tán jobban soha más.
Szenvedtem érted és vérzettem érted
Belül, – a seb fájóbb, ha vér se jő, –
De jaj, már engem elfáradt legénynek
Szült bús anyánk, a magyar őserő !
Én már megálltam és csak alkonyatkor
Imádtam bíborában a napot,
Mely tán utolszor áldozik amott :
De bűnben, gyászban mégis csak fiad volt,
Apátlan árvád, aki most neked
Nem adhat mást, mint csüggedt éneket !
Juhász Gyula, 1922
Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1922 Mag (október) hava 1.-jei számában jelent meg… majd a Testamentom kötetben (66.o.), később a Szegedi Szemle 1929 május 18.-ai számában is megjelent.
Gyalunk e költeményét újra ás újraolvasni, át meg átélni, tudni, szavalni új őszökön és gyermekeinknek is továbbadni minden magyarnak lelki alapvetés…
Ajánlott ma e kevéssé ismert remeke : JUHÁSZ GYULA – EMBERI HITVALLÁS
…és e kevéssé ismert kötete is :
Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés
JUHÁSZ GYULA EVANGÉLIUMA – KOSSUTH RÁDIÓ :
Dr. Szabó László
Szögedi Védegylet
alapító-elnök.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...