Regös az udvarban
Szabad-e regölni ?
Régi rónák, messzi puszták
Boldogságos mélabúját,
Érzitek-e még a vágyat,
Újra látni Vén Hazánkat ?
Szabad-e regölni ?
Érzitek-e még a vágyat,
Mely a szabad, ősi sátrak
Álmait áhítja vissza…
Ki a Volga vizét issza !
Szabad-e regölni ?
Hold ha feljő, Nap ha támad,
Érzitek-e még a vágyat,
Leborulni, le a Földre,
Az Anyára, az Örökre ?
Szabad-e regölni ?
Emlékeztek Emesére,
Arany Gímre, Fehér Ménre,
Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére ?
Szabad-e regölni ?
Öreg İsten népe voltunk,
Európán átrobogtunk,
Hadak Útját égbe írtuk,
E világot győzve bírtuk.
Szabad-e regölni ?
Hej urak, haj, regö rejtem,
Könnyemet mély kútba ejtem,
Énekem mind elfelejtem,
Úgy sem ért már senki engem !
Juhász Gyula
1921
Alig több, mint száz éve még… Regös volt az udvarban !
Nem bögölyszem, kémek kéme, rémek réme, nem sivár beton-kövezet, nem kocsirengeteg, nem betoszarintott reklámújságok szeméttengere és nem műanyaggal tömött kukák szemétrengetege… hanem… Regös volt az udvarban !
E remek költemény először a Magyarság 1921 október 23.-ai számában jelent meg, majd a Szegedi Szemle 1929 május 6.-ai számában…
Juhász Gyula Testamentom (1925) kötetébe is (33-34. o) beválogatta…
Ott a „regö” hosszú „ő”-vel, „regő” alakban szerepelt…
A Volga (folyó) magyarul Etil, Etel, talán Atil, azaz Attila vize…
Emlékezve… „Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére”
„Álmait áhítja vissza…
Ki az Etil vizét issza !”
… bizonyára a szókezdőrím (alliteráció) kedvéért lett oroszkodón: „Ki a Volga vizét issza !”
Hun-rokon qazaqul ma is Edil (Еділ)… Torkolatában pedig máig ott áll Etil / Itil / Atil utóbb Asztrakhán (ma oroszkodón Asztrahany) városa, amely a vallástürelmes Kazár Birodalom fővárosa volt…
Ukrajnából hát a kazároknak is jár egy nagy darab ! Bizonyára az Azov-osztagosok is mind ezen dolgoznak… gőzerővel… a „történelmi igazság” jegyében üdvözülve…
Érdemes fölidézni a még elfeledettebb két „Nagy Magyarország”: Magna Hungaria és Hungaria Maior, valamint az „Új Magyarország”, azaz Hungaria Nova (a Történelmi Magyarország) térbeli viszonyát is… (Julianus barát elfeledett útja ezek fölkutatására irányult… Ez is filmre kívánkozik !!!)
Levédia, azaz Dentümogyer és Etelküz(ü), ahol most a háború dúl nagyorosz meg kisorosz között természetesen ősi magyar föld ! Csak az a kérdés, mikor nyújtjuk már be végre jogos igényünket rá !!!
De legalábbis egy kis darabkájára… akár az Észak-Regátra… Etelköz oláh-gyalázott darabjára…
Az EU áruló idiótái kisorosz (ukrán) katonákat képeznének a mi földünkön, a mi pénzünkön a nagyoroszok ellen… Az igazi kérdés, hogy miért nem bennünket és más NATO-szövetségeseket képeznek a kisorosz ellen (EU-pénzen), hogy a visszatérő Kárpátokon túli földjeinkkel is nagyobb lehessen végre Európa !!!
Keményebb (kivitelű) Országok, mint például Tajwan természetesen már rég benyújtották (volna) az igényüket az Őshazá(ik)ra… Legelábbis távlati tervbe veszik, ami számít…
Mi pedig tartozunk gyermekeinknek annyival, hogy e remek költeményt megtanítjuk nekik és a szívükbe írjuk most, a 101. szép szülinapján…
Olvasói levél:
Laci, ezt is köszönöm, még nem láttam/vagy elfelejtettem ezt a térképet, és a Juhász Gyula vers is új volt számomra.
Üdv : Gyula
Ádándi-Kiss Gyula (2021)
Válaszom : Milyen érdekes, hogy mind a kettő kimarad(t) a közoktatásból… Na ez ellen a kirekesztés ellen igazán érdemes lenne tüntetni !!! (Sz.)
A magyar Hit-útkeresés Nyáry Szabó változatban, Hitesen :
Regös az udvarban
Szabad-e regölni ?
Régi rónák, messzi puszták
Boldogságos mélabúját,
Érzitek-e még a vágyat,
Újra látni Vén Hazánkat ?
Szabad-e regölni ?
Érzitek-e még a vágyat,
Mely a szabad, ősi sátrak
Álmait áhítja vissza…
Ki a Volga vizét issza !
Szabad-e regölni ?
Hold ha feljő, Nap ha támad,
Érzitek-e még a vágyat,
Leborulni, le a Földre,
Az Anyára, az Örökre ?
Szabad-e regölni ?
Emlékeztek Emesére,
Arany Gímre, Fehér Ménre,
Világbíró Etelére,
Kinek itt hullt drága vére ?
Szabad-e regölni ?
Öreg İsten népe voltunk,
Európán átrobogtunk,
Hadak Útját égbe írtuk,
E világot győzve bírtuk.
Szabad-e regölni ?
Hej urak, haj, regö rejtem,
Könnyemet mély kútba ejtem,
Énekem mind elfelejtem,
Ha nem ért már senki engem !
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...