Éppen kerek 100 esztendeje írta Babits Bihályunk az akkor 100 esztendős Petőfiről…
Most így rá még 100 év múltán egészen időszerű, sőt talán még annál is időszerűbb !

„Avagy virág vagy te hazám ifjúsága”

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

Óh vannak, koszorúk, keményebbek, mint a
deszkák, súlyosabbak, mint hantjai kint a
hideg temetőnek!…
Kelj, magyar ifjúság, tépd le a virágot,
melyet eszméinek ellensége rádob
emlékére – kőnek!

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad!
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön!
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön!”

Avagy virág vagy te?… légy virág, légy vigasz!
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén:
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén!

Nyugat· / · 1923. 1. szám

A kéthetente megjelenő Nyugat 1923. évi első számában több írás is hódol Petőfinek…

Ajánlott olvasmány még :
Makay Gusztáv : i. m. 337-340. o.
Szalai Anna : Koszorúcsata (1973. 222-225)

Gyermekeinknek legalább részletekben tanítsuk meg, hogy velük együtt szavalhassuk :

Hol a szem, szemével farkasszemet nézni ?
Ki meri meglátni, ki meri idézni
az igazi arcát ?
Ünnepe vak ünnep, s e mái napoknak
Szűk folyosóin a szavak úgy lobognak,
mint az olcsó gyertyák.

Szabadság csillaga volt hajdan a magyar,
de ma már maga sem tudja hogy mit akar:
talány zaja, csöndje
és úgy támolyog az idők sikátorán,
mint átvezetett rab a fogház udvarán
börtönből börtönbe.

Ki ünnepli ŐT ma, mikor a vágy, a gond
messze az Övétől, mint sastól a vakond
avagy gyáván bújik,
s a bilincses ajak rab szavakat hadar ?
Csak a vak Megszokás, a süket Hivatal
hozza koszorúit.

[…]

Kelj, magyar ifjúság, légy te virág magad !
Nem drótos fűzérbe görbítve – légy szabad
virág szabad földön !
hogy árván maradva megrablott birtokán
mondhassa a magyar: „Kicsi az én szobám,
kicsi, de nem börtön !”

Avagy virág vagy te ?… légy virág, légy vigasz !
Legyen lelked szabad, legyen hangod igaz
az Ő ünnepségén :
Koporsó tömlöcét akit elkerülte,
most hazug koszorúk láncait ne tűrje
eleven emlékén !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...