Ádventben illő együttérezzünk az ukrán terror alatt sínylődő testvéreinkkel is…
Ebben segít ma Gyalunk ékesen szép költeménye… a „Nagy Magyar Magányban”…

Ha létezik ma Magyar Ország, ott a Verecke táján-t minden magyar tudja… és Ádvent sötét hűvös napjaiban a KÁRPÁTALJÁt visszavárva családjával meg a cimboráival büszkén szavalja…

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.

Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !

Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – hiába ! –
Régi Vereckének !

Juhász Gyula e költeménye 115 esztendeje a Máramarosmegye 1907 június 21.-ei számában jelent meg először, majd az 1963-as Juhász Gyula összes versei kritikai kiadás ban újra…

Ajánlott film, amely minden magyarnak kötelező : MI LESZ KÁRPÁTALJÁVAL?

Ajánlott olvasmány : A KÁRPÁTALJA VÉDELMÉBEN – ÚJRATÖLTVE

Bűnösök közt cinkos, aki néma…

Törjük hát végre át a hallgatás falát !

Ím e költemény a defetizmustól is tisztán :

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.

Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !

Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !

Így még az első versszak meg az utolsó (vég előtti sora) is remekebbül rímel : kitárta / kivárva …

De minthogy ma már Nemzeti Dalból is csak részletet tanítanak a gyermekeinknek, így ezt a verset méltón magyarra vághatjuk – defetizmus-mentesen / antidefetistán, azaz teljesen defe-tisztán – mely megbékélhet végre a Vereckei „Bízó hadi néppel”… hajdani méltó Magyar fiatalságunkkal

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.

Nagy magyar magányban
Én ma gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...