ANYÁM TYÚKJA

Ej mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodákol,
S nem verik ki a szobábol.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. –

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba’…
Anyám egyetlen jószága.

(Vác, 1848. február.)

Képesebben… gyermekeknek érthetőbben…

Hallassuk hát Petőfi verseit ! Sőt ! Láttassuk is Petőfi verseit !

E költeménynek méltó helye lenne ma márványba vésve – de legalább kőbe, talán üvegbe öntve, éjeken át a vers soraival világítón – valamely Kis-Kőrösi Parkban…

Kis-Kőrös valamely közparkjába, vagy parkszéli házfalára illik e kedves költemény !

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Vers ! A Magyar Költészet…

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte…
A Nap lemente nyomán a csillagok keltével jön a Hold fölkelte… meg a Költe-kelte…

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Láttassuk, hogy lássuk, hogy hallassuk hát Petőfi költeményeit !

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...