Kikelet (március) hava 27.-én… e napon tisztázta le Gyalunk e remekét :
Turán után
Néha megcsap, mint napkeleti illat,
Fűszeres, álmos, valami vad mámor,
Ősi szavaknak mély zsongása ringat
És elcsal innen, e fonnyadt világból.
Néha elfog valami mély honvágy
Az ős pusztára, amit cserben hagytunk
S szívembe tündökölnek égi rónák
Vén csillagai s megállok alattuk.
És érzem, eltévedtem a sűrűben,
Az embernyájban, idegen gyűrűben,
Kőbörtönök közt tétováz a léptem.
És érzem, hogy hiába hull a vérem,
Közönynek szürke homokja beissza
És Őshazámba nem mehetek vissza !
Turán után – Először a Délmagyarország 1920 március 28.-ai számában jelent meg.
Azután a Nefelejcs kötetben (1921), majd a Pásztortűz 1933 december 25.-ei számában.
A Délmagyarországban meg a Nefelejcsben az 5. sorban még „bus honvágy”, a Pásztortűzben meg már „mély honvágy” szerepelt. Minthogy legutolsó megjelenését a költő jóváhagyta, így ez utóbbi „mély honvágy”-as változatot közölöm…
A „cserbe(n )hagyás” is egy kissé ingatag, hiszen a Délmagyarországban meg a Nefelejcsben még : „cserbehagytunk” szerepel…
A rím tökéletességének kedvéért ajánlom az alábbi apró csiszolatomat :
Néha elfog valami mély honvágy
Az ős pusztára, amint cserbe(n )hagytuk
S szívembe tündökölnek égi rónák
Vén csillagai – megállok alattuk.
Sajnos Gyulánktól-Gyalunktól már nem nem nyerhetem el e fonnyadt világban gyalulatom jóváhagyatalát, de hiszem, hogy mulattatná, sőt örvend is néki így, fönn, az égi rónákon …
A Turán után az ősi hitkeresésünk klasszikusa… Minden magyar alapérzéseként illendő, hogy közoktatásunk alapelemeként, minden magyar gyermek megismerhesse és lelke tükreként élje át…
Turán aveszta nyelven: Túiríánöm, középperzsául: Túrán, mai perzsául: توران Turán, azaz ‘Tur földje’.
Irán és Turán örökös harcáról szól a Sáhnáma / Sáhnáme (A királyok könyve) a perzsa irodalom leghíresebb elbeszélő költeménye, Firdauszí perzsa költő 977 és 1010 között (33 éven át) íródott, csaknem 50 000 kétsoros verskölteményében.
Érdemes megemlíteni, hogy a zenében közismert Turandot is Turán leánya …
Így válik a toszkán Lucca-béli etruszk-utód Giacomo Puccini operája, a „Turán leánya” is minden ízében a miénkké, magyarrá…
Íródott az égi rónák alatt a tavasz könnyes kikeletén…
…és Turandot magyarul…
… és talján eredetijében:
Sőt ! A szövegével is érthetően meg tanulhatóan…
Turán után ?!
… Vinceró … [ejt: vincseró] …immár… Győzve Győzendek…
Elég hát a vinnyogó defetizmusből !!!
Lássuk ! – Turán után – Magyarmód… Ím… a győzedelmes Nyáry (Szabó) változatban…
Turán után
Néha megcsap, mint napkeleti illat,
Fűszeres, álmos, valami vad mámor,
Ősi szavaknak mély zsongása ringat
És elcsal innen, e fonnyadt világból.
Néha elfog valami mély hű honvágy
Az ős pusztára, ahogy cserben hagytuk…
Szívembe tündökölnek égi rónák
Vén csillagai – megállok alattuk.
Én érzem, eltévedtem a sűrűben,
Az embernyájban, idegen gyűrűben,
Kőbörtönök közt tétováz a léptem…
És hiszem, hogy hiába hull a vérem…
Közönynek szürke homokja beissza,
Ha Őshazámba nem mehetek vissza !
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...