Nap (június) hava 21.-én jelent meg először a Verecke táján…

A szűntelen dúló Etelközi Zűrben együttérzünk az ukrán terror alatt sínylődő magyar testvéreinkkel …
Ebben segít ma Gyalunk ékesen szép költeménye… a „Nagy Magyar Magányban”…

Ha létezik ma Magyar Ország, ott a Verecke táján-t minden magyar tudja… és a nemzetközi „Nagy Magyar Magányban” a KÁRPÁTALJÁt visszavárva családjával meg minden cimborájával büszkén szavalja…

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.

Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !

Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – hiába ! –
Régi Vereckének !

Juhász Gyula e költeménye a Máramarosmegye 1907 június 21.-ei számában jelent meg először, majd az 1963-as Juhász Gyula összes versei kritikai kiadás-ban újra… azóta meg csak folyton elhallgatják a magyar (?) irodalom-órákon…

Ajánlott film, amely minden magyarnak kötelező : MI LESZ KÁRPÁTALJÁVAL?

Ajánlott olvasmány : A KÁRPÁTALJA VÉDELMÉBEN – ÚJRATÖLTVE

Bűnösök közt cinkos, aki néma…

Törjük hát végre át a hallgatás falát !

Ím e költemény a defetizmustól is tisztán :

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.

Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !

Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !

Így még az első versszak meg az utolsó (vég előtti sora) is remekebbül rímel : kitárta / kivárva …

De minthogy ma már Nemzeti Dalból is csak részletet tanítanak a gyermekeinknek, így ezt a verset méltón magyarra vághatjuk – defetizmus-mentesen / antidefetistán, azaz teljesen defe-tisztán – amely megbékélhet végre a Vereckei „Bízó hadi néppel”… hajdani méltó Magyar Fiatalságunkkal

Verecke táján

Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.

Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar Fiatalság,
Ezer évek óta.

Nagy Magyar Magányban
Én ma gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !

No és mi van még Vereckén túl … ?!

Z, az elmebeteg, a szociopatha, a sötétség ügynöke mondogatja : Mindent vissza !

Hát legyen !!!

TRIA NON ÖRÖKÉN – EURÓPA TARTOZIK NEKÜNK !

Aki így sem érti, annak dalban mondom el :

De van itt más is, ami visszajár !!!

A Kirim (a hajdan szıttya Kimméria, majd hosszan tatár Kırım, innen utóbb oroszkodón Krыm, majd ukránkodón meg Krím) vita kérdése lehet szıttyák, görögök és tatárok között…

No de annak a déli sziklás tenger-szegélye meg visszajár !!!

Genovának, aki annak nem csak ura volt, de máig meghatározó magaslati várait is építette…

Csak eggyetlen ízelítő a Genova-i [dzsenovai] örökségből :

Talán a dzsenovaiak utódainak, a ligúroknak, a mai Olaszországnak…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...