Az éveket, a messze, messze szálló
Szép éveket, Uram, ki hozza vissza ?
Vagy várja őket Örök Kikelet ?

Szerelmemet, a messze, messze illant
Szűz Csodaszarvast, Uram, hol lelem meg ?
Vagy várja őt is egy Örök Csalit ?

A bánatot, a messze, messze elment
Szent felleget, Uram, hol látom újra ?
Vagy várja őt is Örök Üdv Ege ?

Az Életet, a messze, messze tévedt
Víg életet, Uram, még megtalálom ?
Vagy tán a Fájdalom, csak az Örök ?

Először a Magyarság 1923 július 29.-ei számában jelent meg. 

Juhász Gyula Testamentom (1925) kötetében (95.o.) is méltán szerepelt…

Juhász Gyula utóbb beválogatta a Hárfa (1929) kötetébe is (130.o.).

Később közölte a Szegedi Szemle 1929 december 31.-ei száma is…

Régi szokása szerint a kispapból lett nagy költő, a Bánat Költője…
Nagy Kérdéseit az Úrhoz intézi…
Mégis… őshintünk alapelemét a Szűz Csodaszarvast ki nem hagyja e fohászából sem !

Érdemes elmerengeni a tanulságain ma e költeménynek, éppen a 100. születésenapján…

Hasonló kérdések két másik versében is fölsejlenek :

 Kérdés
 Kérdések – Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...