Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok örök ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sirok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Igy állok örök békességbe már
S az Istent várom, aki földre száll.
Juhász Gyula e költeménye először a Magyarország 1923 augusztus 5.-ei számában jelent meg, utána már csak a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban.
Juhász Gyula helyesírási gyakorlata szerint sok ma hosszú í nála igencsak rövid volt…
nem sirok … Igy állok …
A kézirata kallópik… pedig az tisztázhatná a helyes írását…
A magam (betű szerint) ajánlott változata :
A VÁRTA – A Várta
Fölégettem az összes hidakat,
Egyedül állok Örök Ég alatt.
Nem kell a kincs és nincs már szerelem,
Csak a magány s szegénység van velem.
Nem lázadok már és nem álmodom
És nem sírok a földi romokon.
Meghaltam sokszor és nem élek én.
De mindeneknek bánata enyém.
Jövő minden reményét ringatom,
Mint a vihart és fészket a falomb.
Így állok örök békességbe’ már
S az İstent várom, aki földre száll.
A költemény címében a Várta szót magam tettem nagybetűssé, hiszen nem egy szokott várta’ról van szó, hanem a Nagybetűs Várta’ról.
Közvetlen ezelőtt íródott a címtelen…
Szabadító – 1923 Július 31.-én…
Ajánlott még :
Bővebb ismertető > Bemutató oldalak -> Előrendelés
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...