Ma van a Magyar nyár szülinapja…
Hajdan tanulandó alapvers volt iskolámban… a mai gyerekek meg már nem is ösmerik !
A vírusterror mammóni uzsorásai után most az EU hadakozói hülyéi ( száz here pimasz ) izzítják túl a kedélyeket…
Így a Magyar nyár ma is nagyon időszerű !!!
Tegyünk róla, hogy gyermekeink is velünk együtt szavalják :
Juhász Gyula – Magyar nyár (1918)

Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.
Selyem felhői sáppadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.
S a végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.
Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.
Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha ?
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár ?
Vélhetően e versét Gyalunk 1918 augusztus 15.-én Csongorádon a gátoldalban üldögélve, dinnyézgetve írta… és e napon is adta elő e költeményét személyesen egy rendezvényen Csongorádon…

Nyomtatásban először a Világ 1918 augusztus 25.-ei számában jelent meg.
Azután szerepel az Ez az én vérem (1919) majd a Hárfa (1929) kötetében is…
A Világ lap 1918 augusztus 25.-ei számában csak Magyar nyár címmel szerepelt; az Ez az én vérem 1919-es kötetében meg már Magyar nyár 1918 a címe… a 18-as esztendő mocskosan meggyalázott „őszirozsdás” forradalmát, majd az antimagyar Vörös Terrort is előjelezvén… föllángol e táj, e néma, lomha …
Bár minden mai aszfaltbetyár oldalon szürke köznyelvire „kijavítják” (rontják)… A „sáppad” nem helyesīrási hıba, hanem – vélhetően (tudatosan) vállalt – szögedi tájszóalak, mai nyelvész-alakoskodón: „alaki tájszó”, akárcsak a Szent Szarvas meg a Vers a vargáról ill. Krisztus a vargával költeményében is és a Földanyánk azon változatában is, amely a Szeged és Vidéke lapban jelent meg 1907 augusztus 4.-én :
Ha majd az égi mezőkre megyek,
A Nagy Pusztára, hol a Tejut vár rám;
A Tejut, az Örök Szittya Sereg,
Kései, sáppadt igricére várván […]
(Vödd: sáppadozik, sáppatag; Bálint Sándor : Szegedi szótár 387.o.)
No persze mindig akad vakbuzgó, szemellenzős szerkesztő, aki „kijavítja” (magyarul elrontja) … így lehet a Hárfa (1929) kötetében (69.o.) símán, köznyelvien rontott „sápadt, türkisz ég”… sőt, vesszőhibával „sápadt türkisz, ég”…

Ha létezne Magyar Ország, ott a Magyar nyár-t minden magyar tudná… és e napon emlékezvén családjával, cimborával büszkén szavalná…
Csak… Rajtunk múlik ez a Magyar Ország !
A magam szavalatában…
Pipacsot éget a kövér határra
A lángoló magyar nyár tűzvarázsa.
A Tisza szinte forr, mint néma katlan,
Mit izzó part ölelget lankadatlan.
Selyem felhői sáppadt türkisz égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.
A végtelen mezőkön szőke fényben
Kazlak hevülnek tikkatag kövéren.
Fülledt a csönd, mint ha üres a kaptár,
Keleti lustán szunnyad a magyar nyár.
De… Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha ?
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár ?!
Ajánlott még :

ÁLDOTT NYÁRI DÉLUTÁN

A NYÁRI DÉLUTÁNOK
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...