Ezen a forró zűr-zajos alkonyon érdemes idézni Gyalunk
éppen ma 100 esztendős költeményét :

Alkony a Tisza hidján

E nagy nyugalmat és csöndes derűt
Szeretném elvinni, ha megyek,
A nap korongja már tengerbe tűnt,
De fénye még a felhőkön remeg :
E búcsúzó fény éljen boldogan
S szeliden a szivemben, ha megyek
És minden bánatom oly nyomtalan
Suhanjon az éjbe, mint e fellegek !

Most, hallga, a ligetben egy madár
Dalolni kezd és egy tücsök vele,
És vélük énekel a méla táj :
Magyar mezők alkonyi éneke !
Ó, így zenéljen emlékem tovább
E csöndes rónaságon, ha megyek
S mint csillagfény az alkony bíborát,
Ragyogja túl e vérző életet !

Juhász Gyula, 1923

Íródásának (napra) pontos ideje ismeretlen, csak a mögjelenése bizonyos…

Alkony a Tisza hidján – Először a Magyarország 1923 Aranyasszony (augusztus) hava 26.-ai számában jelent meg. Majd a kolozsvári Ellenzék 1923 Föld (szeptember) hava 23.-ai száma is hozta…

Juhász Gyula a Testamentom (1925) kötetébe is beválasztotta (41.o.)

… majd innen (a vérző nyomdahibát átvéve) a Szegedi Szemle 1929 február 11.-ei számában szerepeltette.

Utána a – Péter László meg Ilia Mihály szerkesztette – Juhász Gyula Összes Versei kritikai kiadása (1963) kötetben (307-308. o.) látott újra napvilágot.

A Szögedi Öreg Híd – Somorjay Ferenc rajzán… 2018-as Szögedi Naptáromban…

A híd, amelyről Gyalunk az alkonyt csodálta, még az eredeti Feketeházy János tervezte Szögedi Öreg Híd volt.

… amikor még illeszködött a klasszikus építött környezetébe…
Alsó ívekkel, a teret hangsúlyozva… Polgári világ értékeivel harmóniát árasztva…

A Szögedi Öreg Híd 2017-es Szögedi Naptáromban…

Ajánlott olvasmány :

A SZÖGEDI HÍDEMBÖR SZÜLINAPJÁN

Alkony után… esti látkép a Szögedi Hídról 2017-es Szögedi Naptáromban…

Juhász Gyulánknak azonban remek versei vannak az alkonyról, kultúrák alkonyáról is, amelyek máig egészen ismeretlenek… Többre érdemesek !

Alkony a Sárgán 2020-as Szögedi Naptáromban…

De…
Lássuk és halljuk, hogyan írt Babits a Szögedi Öreghídról nem sokkal – 15 esztendővel – korábban, de bizony egy kissé későbbi órán :

Tisza hídján

Tenger az éj most
itt állok a hídon.
Távol a város
lángjai lógnak.
A szürke sötétben
kék villanyu foltok.

Szerte a vizen 
reszketnek a lámpák:
fekete réten
sárga virágok 
holdudvaru, bojtos
foszlányu szirommal.

Mostan a bús táj
fényszőnyege rojtos
gobelin, árnyalt
tompa szinekkel.
Aszfalton a messzi
kocsik zaja tompa.

Tompa a lelkem
s a lángpamutokkal
hímzett éjbe
betakarózik:
az Isten akarta,
hogy jőjjön e káosz.

Babits Mihály

1907-1908

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...