A Szeptember végén Petőfi Sándor 1847 szeptemberében írt elégiája, amelyet feleségéhez, Szendrey Júliához írt. Petőfi és Szendrey 1847. szeptember 8-án házasodtak össze, és ezután Koltóra mentek nászútra, ahol a Teleki-kastélyban töltötték a mézesheteket. Itt keletkezett e költemény.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot ?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide !
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe ?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet ?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet ?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret !

A mű három nyolcsoros versszakból áll, rímképlete keresztrím (ABABCDCD). Sorai anapesztikusak. A második szakasz kezdősora „Elhull a virág, eliramlik az élet…” Kosztolányi Dezső szerint a legszebb magyar verssor.

Szeptember végén

Petőfi a vers keletkezése után nem egészen két évvel meghalt vagy mindenesetre csatában eltűnt. Szendrey Júlia pedig a következő évben eldobva az özvegyi fátyolt újra megházasodott…

Ajánlott olvamány :

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...