Egy évszázad távolából üzen Juhász Gyulánk Epitáfium költeményével,
hiszen száz esztendeje jelent meg először az :

 Epitáfium – Epitaphium

Nem jártam én Párist soha
És Velencében nem szerettem,
Magyar tájak pora, moha
Temetett el szép lassan engem.

Nem láttak márvány paloták
És nem hódoltak úri népek,
Szűkös sikátorok során
Hirdettem hittel én a szépet !

A jegenyék testvére én,
Zokogtam a magyar viharba
S a hant alá úgy térek én,
Mint a mag, mely kihajt tavaszra !

Epitáfium – helyesebben Epitaphium – Először a Pesti Napló 1923 november 4.-ei számában jelent meg.

Utána a Testamentom (1925) kötetben (52.o.) hozta le…

Közölte még a Szegedi Szemle 1929 augusztus 26.-ai száma is…

A mai megjelenésekben első sora így szerepel : Nem jártam én Párizst soha
de eredetileg Nem jártam én Párist soha szerepelt.
Természetesen Gyalunkhoz, az Eredetihez igazodva az eredeti Párist szerepeltetem…

A latin epitaphium az óhellén epitáphiosz azaz ἐπιτάφιος ‘síremlék‘ vagy ‘fejfa‘ jelentésben közismert volt műveltebb korokban. Az óhellén epí azaz ἐπί ‘fölött’ meg a táphos, azaz τάφος ‘sír’ jelentésben adják eggyütt az epitáphioszt. Teljes ékezetességben az óhellén eredeti : ἐπῐτᾰ́φῐος, rövid magánhangzókkal, az alfán erős hangsúllyal…

Ajánlott még :

TESTAMENTOM

Szeretnék néha visszajönni még,
Ha innen majd a föld alá megyek,
Feledni nem könnyű a föld izét,
A csillagot fönn és a felleget.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...