Európa szívéből
Ádventben a még mindig dúló és folyvást magyar életeket faló Etelközi Zűrben illő mélyebben együttérezzünk az ukrán terror alatt sínylődő magyar testvéreinkkel is…
Ebben segít ma Gyalunk ékesen szép költeménye… a „Nagy Magyar Magányban”…
Ha létezik ma Magyar Ország, ott a Verecke táján-t minden magyar tudja… és a nemzetközi „Nagy Magyar Magányban” a KÁRPÁTALJÁt visszavárva családjával meg minden cimborájával büszkén szavalja…
Verecke táján
Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.
Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.
Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !
Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – hiába ! –
Régi Vereckének !
Juhász Gyula e költeménye a Máramarosmegye 1907 június 21.-ei számában jelent meg először, majd az 1963-as Juhász Gyula összes versei kritikai kiadás-ban újra… azóta meg csak folyton elhallgatják a magyar (?) irodalom-órákon… Nehogy Verecke híres útján jőjjek én…
Ukrajna EU-csatlakozásának fő kérdése nem az, hogy fölkészült-e, hanem az, hogy visszaadta-e már az ezeréves kötődéssel örökkön magyar Kárpátalját ! … amit a Szovjetunió szétesésével oly orozva szerzett…
A Kárpátalja területén az ethnikai piszkolgatásokig nem éltek ukránok ! Csak magyarok, ruszinok, tótok meg oláhok… németek meg oroszok is inkább, mint ukránok…
A 16. század közepéig a Kárpátalja összlakosságának több, mint 2/3-a volt magyar volt. Az 1910-ben, az utolsó objektív népszámlálás idején 185 000 magyart írtak össze Kárpátalján. A Trianon utáni időkben tartott népszámlálások során a helyi magyarság számát módszeresen meghamisították. Az utolsó 2001-es ukrán népszámlálás során 151 533 magyart írtak össze.
Ajánlott film, amely minden magyarnak kötelező : MI LESZ KÁRPÁTALJÁVAL?
Ajánlott olvasmány : A KÁRPÁTALJA VÉDELMÉBEN – ÚJRATÖLTVE
Bűnösök közt cinkos, aki néma…
Törjük hát végre át a hallgatás falát !
Ím e költemény a defetizmustól is tisztán :
Verecke táján
Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.
Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar fiatalság,
Ezer évek óta.
Ezer évek óta
Itt csak átok fakadt,
Csak villám cikkázott,
Csak felhő borongott
A Kárpátok alatt !
Nagy magyar magányban
Én is gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !
Így még az első versszak meg az utolsó (vég előtti sora) is remekebbül rímel : kitárta / kivárva …
Sőt ! Keresem – kivárva – még illendően kezdőrímel (alliterál) is.
De minthogy ma már a Nemzeti Dalból is csak részletet tanítanak a gyermekeinknek, így ezt a verset is méltón magyarra vághatjuk – defetizmus-mentesen / antidefetistán, azaz teljesen defe-tisztán – amely megbékélhet végre a Vereckei „Bízó hadi néppel”… hajdani méltó Magyar Fiatalságunkkal… és az illő Új Honfoglalásunkkal… azazhogy a Hazatérésünkkel !!!
Verecke táján
Bízó hadi néppel
Itt tanyázott Árpád.
Nagy hegyeknek ormán
Titkait kitárta
Előttük a Kárpát.
Sátoruk ponyváját
Remény dagasztotta.
Nem is volt ilyen szép
Magyar Fiatalság,
Ezer évek óta.
Nagy Magyar Magányban
Én ma gyászban élek,
Diadalmas útját
Keresem – kivárva –
Régi Vereckének !
No és mi van még Vereckén túl … ?!
Z, az elmebeteg, a szociopatha, a sötétség ügynöke mondogatja : Mindent vissza !
Hát legyen !!!
TRIA NON ÖRÖKÉN – EURÓPA TARTOZIK NEKÜNK !
Aki így sem érti, annak dalban mondom el :
De van itt más is, ami visszajár !!!
A Kirim (a hajdan szıttya Kimméria, majd hosszan tatár Kırım, innen utóbb oroszkodón Krыm, majd ukránkodón meg Krím) vita kérdése lehet szıttyák, görögök és tatárok között…
No de annak a déli sziklás tenger-szegélye meg visszajár !!!
Genovának, aki annak nem csak ura volt, de máig meghatározó magaslati várait is építette…
Csak eggyetlen ízelítő a Genova-i [dzsenovai] örökségből :
Talán a dzsenovaiak utódainak, a ligúroknak, a mai Olaszországnak…
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
