Európa szívéből
Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,
Beléjekondul a repedt harang,
Kutyák vonítanak a Holdra fel,
A túlsó parton varjúraj felel.
Brummog a bőgő, asszony lett a lány,
Az élet itt nem móka s nem talány,
A bort megisszák, asszonyt megverik
És izzadnak reggeltől estelig.
De télen, télen a világ megáll
És végtelen nagy esték csöndje vár,
Az ember medve : alszik és morog.
Benn emberek és künn komondorok.
Brummog a bőgő, elhervad a Hold,
Fenékig issza a vőfély a bort,
Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál …
Íródásának kelte ismeretlen, de bizonyos, hogy először a Magyarság 1923 december 25.-ei számában jelent meg. Valószínűleg azonban jóval korábban íródott… Talán a Tápai lagzi cikkével eggyidőben.
Költőnk 1916 nyara óta rendszeresen járt ki Tápéra, amely Szöged hírös városával észekról határos. Eörsi Júlia Tiéd a sírig (102.o.) könyvében 1918 nyarára teszi e verset, de ez a keltezés aligha valószínű. Gyalunk 1920 október 28.-án részt vett egy lakodalmon Tápén (Heller Ödön társaságában). Erről Tápai lagzi címmel újságcikkben is beszámolt. Érdekes és a lagzi-vers keltezését sejtető e cikk azonos címe is.
A Trianon évében, sőt annak gyászos őszén születőn még jobban értelmezhető a zárósora is : És a határban a Halál kaszál …
Juhász Gyula 1919-es megtévelyedése, a Vörös Terrorban való részvétele (meg a vörös Heller Ödön 1921-es meggyilkolása) kissé eltávolította őt a hithű kathólikus, mélyen és magasan magyar tápai közegtől.
1923 májusában Kosztolányival, Babits-csal meg annak nejével és más vendégeivel is járt Tápén, majd onnantól megintcsak rendszeresebben… Talán így vehette elő (vélhetően 3 évvel) korábbi költeményét is…
Vödd : A TÁPAI KRISZTUS (1923 tavaszán) !
Tápé, azaz Tápa, az ősi magyar falu mög a tápai hagyományok talán azért is foghatták meg Gyalunkat oly nagyon, mert annak magyarsága és hagyományőrzése éles ellentétben állt a vörössé züllő Várossal. Tápé a hagyományait a kommunizmus (a Nagy Vörös Terror) legsötétebb évtizedeiben is megőrizte, csak a modern konzumidiótizmus terjedésével enyészett el végleg a népi hagyományok gazdag gyökérzete…
Juhász Gyula a Testamentom (1925) kötetébe is beválogatta (51.o.)
Ajánlott : TESTAMENTOM
Majd a Hárfa (1929) kötetében is szerepelt (117.o.).
Később közölte a Szegedi Szemle 1929 augusztus 26.-ai száma is…
Természetes volt még akkoriban, hogy … Benn emberek és künn komondorok.
„A kutyának meg a revizornak kinn a helye !” – tartották akkoriban természetesen…
A Magyar Alföld pedig tele volt még remek vérvonalú komondorokkal. Ezeket a 2. Ukrán Front tömeggyilkos tarolása juttatta a kipusztulás szélére a szovjet megszállásunk idején…
Módszeresen irtották ki a hős házőrző komondorainkat. Mindössze 22 tenyészpéldány maradt a világháború végére a fajta megmentéséhez. Ezért is olyan sérülékeny, belterjes ma a magyar komondor-állomány…
Már szürkül lassan a ködös határ,
És a határban a Halál kaszál … – A Magyar Csonkország trianoni gyászának eszmélése a még magyarnak megmaradt Szegedről, amely Város(nak) polgárainak színmagyar földjeit délen (Gyála meg Horgos vidékén) mind ráckézre juttatták Magyarország antimagyar hóhérai… Gyalunk ekként mereng az akkor már 5 esztendeje rác megszállás alá vetett Dél-Alföldünk sorsáról…
Bár borongós, de mégis sokkal bizakodóbb e témában Gyalunk e költeménye : TRIANON
Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.
Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország !
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
1927 Nap (június) havának 4.-én jelent meg Juhász Gyulánk Trianon verse… majd a hosszú Vörös Terror (a kommunizmus) alatt fél évszázadig kisumákolták a Juhász Gyula Összes versei kötetekből is… mert „irredenta tartalmánál fogva sérthetné a szomszédos népek nemzeti érzéseit”…
Elhallgatták, mert sérthetné a rablók érzéseit a megrablottak fájdalma !!!
Hihetetlennek tűnik, de a „szabad Magyarországon” máig is hiányzik Juhász Gyula Összes verseiből a világhállón a „leghitelesebb”-nek vélhető magyar forrásból, az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárából is !!! (Sz.)
Gyalunk több költeménye is szól Tápéról…
Ezeket nevezi „Tápai ciklusa”-‘nak Péter László.
E csokorból leginkább e verse kívánkozik még ide :
Tápai nóta
A tápai templom öregebb apádnál,
Vénebb a kriptában pihenő apátnál,
De az İsten régibb, mint a régi oltár,
İdősebb ő minden kő-kövön templomnál.
A tápai lányok mennek a misére,
A tápai vének várnak az igére,
A földek esőre, a kaszák a nyárra,
Nincstelen szegények egy nagy aratásra.
1926
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
