A magyarság elnyomatásának legfőbb oka a gyáva magyar ! (Sz.)

Gyalu – Prométheusz

A nap költeménye, Évfordulók, Kalendárium 2024. jan. 11.

Förgeteg (január) hava 11.-én … e napon jelent meg először…

Prométheusz

Leáldozó nap bíborában
Fürdik a Kaukázus orma,
Nyugaton rózsás felhők fátyla
Hull a fölkélő csillagokra.
Susog, suttog az alvó tenger,
Szerelmesét szólitja lágyan,
Megreszket a virágok kelyhe
Szűzi, titkos szerelmi lázban.

S a bíboros hegy meredélyén
A rózsafelhők lágy ködében
Prométheusz, titánok atyja
Kesereg egymagán, sötéten.
Fölkél a hold. Csókját lehinti
Az alvó tenger fölszinére
S e csók nyomán kikél a vízből
Az ókeán ezer tündére.

Sörényes Neptun szép szülötti,
Az ókeánidák dalolnak,
Prométheuszt körüljajongva
Hódolnak a nagy fájdalomnak !
És könnyeiknek gyöngyfüzérét
Elszórják a habtáncba búsan,
A sápadt hold felhőbe búvik,
És sírdogál az ég borúsan !

A végtelen gyász hallatára
A szirtek keselyűje ébred
És éktelen nagy vijjogása
Betölti félsszel a vidéket.
És szilaj, biztos szárnycsapással
A Kaukázus felé tartva,
Lecsap a csúcsra s a titánnak
Szívébe vág rettentő karma !

Prométheusz, míg mély sebéből
Mint szökkenő ár, hull a vére,
Szomjas gyönyörrel hallgat egyre
A tündérlányok énekére !

Prométheusz. – Prometheus alakban írott-nyomtatott címmel – Először a Szegedi Napló 1903 január 11.-ei számában jelent meg, utóbb a Pápai Hirlap 1904 január 9.-ei számában. Kötetben először a Juhász Gyula összes versei kritikai kiadásában 1963-ban.

Prométheusz (Προμηθεύς) az „Előrelátó” a görög regedelem alakja, egy lázadó titán, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek. Iapetosz és Themisz (Hésziodosz szerint Klümené) fia, Atlasz, Menoitiosz és Epimétheusz, az „Utólátó” azaz a „Megfontolatlan” testvére. Prométheusztól származik az emberi faj férfinépe, a megfontolatlan öccsétől, Epimétheusztól meg az asszonynépe…

A Kaukázus amely hellénül Kaukaszosz (Καύκασος) két különálló hegységet jelent, amely(ek) Európa határát jelenti(k). A Nagy Kaukázusban van a cserkesz (kabard) csúcs, a Mingi Tau, a perzsa Alborz, az (innen) orosz Elbrusz (5642m), a Kis Kaukázusban meg van az Ararát (5165m).

„A szirtek keselyűje” más források szerint meg egy hatalmas sas, név szerint Aithón (Αἴϑων) tépte Prométheusz máját, amelytől Héraklész szabadította meg… 30 év szenvedés után…

Aiszkhülosz (Αἰσχύλος) eggyik fönnmaradt – az iszlám által el nem pusztított – drámája A leláncolt Prométheusz ad ízelítőt a hellén titán hős-hitéről… Legrégibb magyar fordítása A le-bilintsezett Prométheus; fordította Verseghy Ferenc; Landerer Ny., Buda, 1792.
A Nagy Tragédiaíró mintegy kilencven drámát írt. Ebből mindössze hat (6,6%-a) maradt fönn teljes egészében, címe szerint hetvennégyet ismerünk… Legtöbb művét az iszlám tombolás tüzelte el Alexandria Könyvtárában. A legfurcsább talán az, hogy épp e művet, A leláncolt Prométheuszt sokan ma már nem is tulajdonítják Aiszkhüloszénak…

**A leláncolt Prométheusz** – Thomas Cole festményén (1847)

A hellén hiedelem szerint Prométheusz fia volt Deukalión, az emberiség ősapja az özönvíz után…

Az Ókeaniszok vagy Ókeanidák hellénül Ókeanidesz (Ὠκεανίδες) a görög regékben Ókeanosz (Ώκεανός) és Téthüsz (Τηθύς) İstenek háromezer leánya. A legismertebbek Amphitrité, Aszia, Kirké és Klümené, aki maga Prométheusz szülőanyja.