Európa szívéből
Förgeteg (január) hava 20.-án…
E napon – 1823. január 20.-án – született Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre Alsósztregován, majd ott is húnyt el 41 esztendő múlva… Alsósztregován (1864 október 5.-én).
Író-költőnk, az ügyvéd, a politikus, a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja a magyar irodalom és különösen a dráma óriása volt.
A Madáchok 1430-tól bírták Sztregovát. Itt élt a Madáchok sztregovai ága.
Élete nagy részét Alsósztregován töltötte, még ifjú volt, amikor apja meghalt, de a családi birtok jövedelme biztosítani tudta taníttatását. Húszévesen már királyi táblabíró volt Nógrád vármegyében. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alatt a közigazgatást szervezte. Tevékenyen részt vett a nemzetőrség felállításában, bár egészségi állapota miatt katonai szolgálatot nem tudott vállalni. A szabadságharc leverése után, 1852-ben egy évre börtönbe zárták Kossuth Lajos titkárának rejtegetéséért.
Sztregovai és kiskelecsényi Madách Imre (1823-1864) Alsósztregován született és ott is halt meg… mindössze 41 évesen…
Az igen művelt és több nyelven (ógörögül, latinul, németül, franciául, angolul, tótul) is tudó Madách Imre a klasszikusokat és kora irodalmát is jól ismerte.
Fő műve Az ember tragédiája, a magyar drámairodalom egyik legremekebb darabja.
Több nyelvre is lefordították…
Török Pál (legtovább élt) ludovikás tüzértisztünk mesélte, hogy az életét is Madách-nak és az Az ember tragédiájának köszönheti, mert a (szovjet) hadifogoly táborban egy orosz női őre azt mondotta, ez a legszebb mű, amit valaha olvasott… így a szokottnál többet Neki enni is adott… Az ifjú orosz asszony pedig az orosz hadifogságban magyarul idézett Az ember tragédiájából…
Ma már e kultúrfölényt elképzelni is mámorító…
Gyalunk bizonyára azt is rokonlelkűség gyanánt élte meg, hogy Ő is (rövid megszakításokkal) mindvégig abban a Városban élt és halt, ahol született…
1922 Föld (szeptember) hava 17.-én… néhány hónapja meg száz esztendeje…
Talán éppen a 100. Madách-szülinap közeledtének megéreztével írta :
… Vihar után, örök boruban
Nem is lesz több fény soha tán –
Ül térdig porban és hamuban,
Egyetlen társa a magány.
Magyar magány, világmagány, haj,
Igen bolondul forrt a must,
Véres szüret után nagy árnyak.
Kísértetek. Bort, famulus !
Bort, famulus. Bitang az eszme,
Fejedre nőnek a gazok,
Kik indultak veled repesve
Köszönteni az új napot !
Vörös vagy zöld: rongy lesz a zászló,
Az Igazság bukik vele
És arra jó, hogy számadáskor
Bunkó legyen törött nyele !
Bort, famulus ! Voltak bolondok,
Kik halni tudtak ostobán,
De az okos gaz úgy tolongott,
Hogy révbe ért későn, korán.
Bort, famulus ! Vivát az ember,
Ki egyre küzd, mindig veszít
És éljen Éva is, a némber,
Bár forró jege nem hevít.
Mély börtönömben megtanultam,
Hogy mennyit ér a szűk világ,
Nem szebb jövendő forr a mustban,
Csak fejfájós mámor. Vivát !
Be van fejezve már a művem,
Tapsoljon néki, aki tud.
Sokat hevültem, míg lehűltem,
Bort, famulus ! Nincs más kiut !
Juhász Gyula, 1922
Gyalunk e költeménye először a Magyarság 1922 Föld (szeptember) hava 17.-i számában jelent meg… Azután a Pásztortűz 1923 január 28.-ai számában (97.o.), majd a Testamentom (1925) kötetben (13-14.o.) és a Hárfa (1929) kötetben is, végül a Szegedi Szemle 1929 július 1.-ei számában jelent meg.
Péter László hívta föl a figyelmünket rá, hogy 13-16. sorhoz érdemes Költőnk alábbi mondását is idéznünk 1925-ből : „A kalandor nem a zászló színét nézi, hanem a nyelét.”
Ajánlott még :
ÁTADTÁK A FELÚJÍTOTT MADÁCH-KASTÉLYT ALSÓSZTREGOVÁN
Átadták szerdán a fölvidéki Alsósztregován (Dolná Strehová) a teljesen felújított Madách-kastélyt, Madách Imre szülőházát, ahol Az ember tragédiáját is írta.
Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...
