A szép, bús Szegeden születtem,
De a dajkám dala felettem
Szabadkán hangzott hajdanán.
Szabadka, víg, dalos tanyám,
Gondolsz-e néha a szegény
Két kis gyermekre, aki felnőtt
És nézi, nézi még a felhőt,
Mely felőled jön és feléd megy.
A két költőre, aki téged
Örökre emleget, szeret
És rímbe rótta rég neved ?

Akkoriban az Ország harmadik legnépesebb városa volt Szabadka.

A két költő…, aki …
Örökre emleget, szeret
És rímbe rótta rég neved

Természetesen Kosztolányi Dezső és Juhász Gyula.

Szabadkai emlék – Először a Bácsmegyei Napló Jubiláris Almanachjában jelent meg 1924-ben (39.o.) az akkor már 6 éve megszállt Délvidéken. Szabadka azóta egyre inkább Rabka !
Magyarságát a megszállók sikerrel enyésztik. Mi pedig nem mutatjuk meg őseink erejét…

Juhász Gyula e költeménye minden bizonnyal már 1923 Karácsonya előtt elkészült.
Újságban először a Szeged 1924 március 9.-ei száma hozta, majd az Új Idők 1926 március 14.-ei számában, végül a Délmagyarország 1927 december 25.-ei számában jelent meg.

Az Új Idők ben és a Délmagyarországban ajánlása :
– Kosztolányi Dezsőnek –

Bizonyára ezt a verset és ajánlást kívánta megköszönni Kosztolányi 1926 márc 18.-ai névjegykártyáján :
Drága Gyulám,
Gyönyörű volt, gyönyörű.

A Bácsmegyei Naplóban a címe még Souvenir 1883.
A 11. sor pedig „S rímekbe rótta rég neved ?” alakban szerepel.
A Szegedben a 7. sor : nézik, nézik

Péter László írta : „Amikor Juhász Gyula megszületett, édesanyjának kevés volt a teje. Az éppen Szegeden vendégeskedő leánykori barátnője, Achátz Mariska szoptatta meg a kis Gyuluskát; neki is volt éppen egy négyhetes fia. Ő hozta-vitte magával Szabadkára.”

A szép, bús Szegeden születtem,
De a dajkám dala felettem
Szabadkán hangzott hajdanán.

De Gyalunk levélben is megírta a jugoszláv megszállás alatt élő Bácska lapjának :

„Én Szabadkán először nem jártam. Ügy hoztak oda pár napos koromban Szegedről, ahol születtem, hogy szabadkai dajka emlőjén nevelkedjem. Szabadka így lett az én dajkám, és az élet és világ első csodáit
itt láttam én meg ebben a szép és kedves városban. Rokonaim is vannak itten, Achátzok, Mamuzicsok, és soha sem felejtem el, hogy az első képeskönyvben, amely a Biblia volt, a Brueghelek látomásaival gazdagon, szintén Szabadkán gyönyörködtem. Ide fűz Kosztolányi Dezsővel ifjúkori és soha el nem múló barátságomnak emléke is. A Bácsmegyei Napló olvasása útján tartom fönn a régi ismeretséget a szegény kis gyermek városával és örömmel látom, hogy a szellemi termés ma is príma. Tamás István és társai továbbfejlesztik azt a kultúrát, amit a Milkó Izidor, Kosztolányi Dezső, Gyóni Géza és Ambrus Balázs ideje hozott.
Magam sokat gondolok vissza a szabadkai szép napokra és szeretnék még egyszer egy régi kertben poharat emelni az életre, amely élni és győzni fog, ha én már nem is leszek.”

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Vers !

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy elvetemült kirekesztők által rontott-züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők nyugton olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte… ahogyan a Hold kel föl a Magyarok meg a Székelyek Csillagával esténként…

Szabadkai emlék – Ennek a költeménynek Szabadkán van a helye !

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Ajánlott olvasmány :

Az ország harmadik legnépesebb városa Szabadka

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...