A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya,
Szűz szirmukon szelíden eltünődve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek !

Kék szemetekben az erdélyi égnek
Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én

Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát !

Juhász Gyulánk fél évszázadon át elsikkasztott verse először 1924 május 4.-én jelent meg a Szeged lapban. Akkoriban igencsak megindító és lélekemelő volt… Ma is az ! Alaphang ! A Magyar Igazság alaphangja… Már annak aki ismeri, hallja, szavalja még egyáltalán… Gyalunkat…

A nemzetűző Nagy Vörös Terror fél évszázadán át kisumákolták Juhász Gyula összes verseiből is, nehogy a Kelet-Magyarországot elrabló oláh fosztogatók érzelmeit sértse… erdélyi ibolyáink említése… Ezt az alapverset persze rehabilitálni a poszkomcsi sunnnyogásnak azóta sem sikerült !

Erdély veszte a Magyar Holokauszt része ! Ez az, amiről a Világnak tudnia, hallania kell ! Ez az, amit nekünk a Világ támogatásával orvosolnunk kell !

Hallassuk hát Erdély ibolyáit !

E költeménynek méltó helye lenne ma márványba vésve – de legalább kőbe, talán üvegbe öntve, éjeken át a vers soraival világítón – valamely Kolozsvári Parkban…

Kolozsvár közparkjába, vagy parkszéli házfalára illik e Gyalu-költemény !

A Költeményes Magyarország tervezetben ilyen verseket helyezünk ki, hogy honfitársaink szivébe ivódjon a Magyar Vers ! A Magyar Költészet…

A hazafias nevelés új áramát kívánom beindítani,
hogy züllött horda helyett újra Nemzet legyen a Magyar !!!

Pados pihenő mellé…
hogy a leecsüccsenők olvashassák…
Többrétegű „törhetetlen” üvegbe vésetve a versek…
Ahol kézirat fönnmaradt, ott az eredeti kézírásnak megfelelően…
Napelemes önellátó rendszerben alkonyatkor világolni kezdenek a költemények…
Ez lesz a Költe-kelte…
A Nap lemente nyomán a csillagok és a Hold keltével… Költe-kelte…

Minden Magyar Városba meg faluba találunk majd illő költeményt !!!
Így körbeér és életre kel végre a Költeményes Magyarország !!!

Láttassuk, hogy lássuk, hogy hallassuk hát Erdély ibolyáit !

Ajánlott olvasmány e remek mű kapcsán Erdély Oláh Lerohanása évfordulóján Szörényi László írása Juhász Gyuláról és a száz évvel ezelőtti eseményekről meg a kommunista hazaárulásról és az azóta is folydogáló, önfeladó, szánalmas, sötét sumákolásról : 

NEFELEJCS – SZÖRÉNYI LÁSZLÓ JUHÁSZ GYULÁRÓL

1877-ben kiáltották ki Oláhország (Rómánia azaz Rumunya) függetlenségét, akkor még csak az elszakadását az Oszmán Birodalomtól… aztán csak gomolygott az oláh homály…
Ki gondolhatta volna, hogy fél évszázad alatt ekkora területeket ragadoznak össze:

Oláhország (Rumunya) területi változásai (1859-2010)
És még mindig követelőznek… Mi meg hagyjuk ?!
Magyar Testvéreinket oláh rabságban…

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...