E napon olvashatták eleink először…

Majd elmúlok szelíden, mint egy álom
És följárok bús téli éjszakákon.
A magyar bánat szenderét virrasztom
S kopogtatok a túlvilági ajtón.
A magyar İstent kérem csöndesen meg,
Hogy irgalmazzon árva nemzetemnek
S véremnek bíborából lesz kelendő
Az új Hajnal, a boldogabb jövendő.

Ámen – A Költőnek – Először az Új Idők 1925 február 8.-ai számában jelent meg Gyalunk e verse.
Majd fél évre rá közölte a Délmagyarország 1925 június 26.-ai száma is.

Gyalunk megjövendölte saját „álommá” elmúlását-halálát is ebben a költeményben…
hiszen altatóval (Veronállal) mély álommal távozott, míg „a magyar bánat szenderét virrasztotta”…
E költemény értelmezéséhez meg érzelmezéséhez ajánlott még :
Auróra (1920) meg A Naphoz – Hajnalban a Naphoz (1924)

Ajánlott olvasmány :

AURÓRA

Egyszer fehér és rózsaszin
Gyöngy és selyem ruhája,
Mosolyog, mint a szerafin
A tájra.
Máskor bíborral ékesen
Lángol piros palástja.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...