Góg és Magóg fia vagyok én,
Hiába döngetek kaput, falat
S mégis megkérdem tőletek :
Szabad-e sírni a Kárpátok alatt ?

Verecke híres útján jöttem én,
Fülembe még ősmagyar dal rivall,
Szabad-e Dévénynél betörnöm
Új időknek új dalaival ?

Fülembe forró ólmot öntsetek,
Legyek az új, az énekes Vazul,
Ne halljam az élet új dalait,
Tiporjatok reám durván, gazul.

De addig sírva, kínban, mit se várva
Mégiscsak száll új szárnyakon a dal
S ha elátkozza százszor Pusztaszer,
Mégis győztes, mégis új és magyar.

Góg és Magóg : a Bibliában szereplő, İstentől elhagyott pogány népek fejedelmei. Anonymus szerint Magógról maga a magyar nép. Ady a Bilek című cikkében a következőket írja: „Góg és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt sem teheti”.

Verecke : a Vereckei-szoroson jött be a „honfoglaló” Hét Vezér és népe.

Dévény : a Történelmi Magyarország nyugati kapuja. Dévénynél ért a Duna az örök magyar területre.

Vazul : Árpád-házi herceg, aki összeesküvést szított Szent István ellen. Büntetésül István megvakíttatta és fülébe ólmot öntetett, a kijevi fejedelem leányától származó fiait pedig száműzte.

Pusztaszer : Anonymus krónikája szerint 896-ban itt kötötte meg a hét honfoglaló vezér a vérszerződést, itt tartották meg az első törvénykező gyűlést. Feltételezett helyén állították föl a millennium évében, 1896-ban az Árpád Emlékművet. Mivel a hazafias körök előszeretettel hivatkoztak az ősmagyar múltra, Ady szemében Pusztaszer a nyakas maradiság jelképe lett.

Ha tetszik írásunk, ajánlhatja másoknak is!
A túlélés útja ma magyarul gondolkodni...