Szép öregasszony. Tiszta és szelid.
Böngészés: A nap költeménye
Petőfi Sándor: Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában Barangol és zúg, zúg az őszi szél. Csörögnek a fák száraz lombjai, Mint rab kezén a megrázott bilincs.
Pipacsot éget a kövér határraA lángoló magyar nyár tűzvarázsa. A Tisza szinte forr, mint néma katlan,Mit izzó part ölelget lankadatlan.
Szabad a magyar nép, szabad valahára,Kinek láncot vertek kezére, lábára,S görbedt derekával a rabigát vonta,Mintha csak állat és nem ember lett volna. Szabad a magyar nép, fejét föltarthatja,Kénye-kedve szerint kezeit mozgatja,S mely előbb mint bilincs őtet szorította,A vasat mint kardot ő szorítja mostan.
E napon jelent meg Ady sokat vitatott költeménye… Magyar fa sorsa Lelkemben a magyar faLombjai esnek, hullnak:Lombosan, virágosan,Így kell, hogy elpusztuljak. Hejh-hajh, Szilvániából,Erdők helyéről jöttem:Lomboztam ima helyettS keveset könyörögtem.
E napon jelent meg Ady sokat vitatott költeménye… Magyar fa sorsa Lelkemben a magyar faLombjai esnek, hullnak:Lombosan, virágosan,Így kell, hogy elpusztuljak. Hejh-hajh, Szilvániából,Erdők helyéről jöttem:Lomboztam ima helyettS keveset könyörögtem.
Helbing Ferenc (1870 – 1959): Emese álma (a Magyar hunmondák kötetből, 1920, papír, tus, tempera) Szögedi költőnket is megihlette Emese alakja: Emese álma Ázsiai sátor mélyén, Ázsiai éjek éjén, Hulló csillag fénye mellett Álmodott Don vize mellett. Szépanyánk volt, sorsok anyja, Álmodott föl-fölriadva, Megborzongott babonázva, Ázsiai éjszakába.
A Nemzeti dal – Illyés Gyula szerint – magának a költőnek is egyik legkedveltebb költeménye volt. Hajdan ez egy olyan versünk volt, amelynek tudása nélkül az elemi iskolát elvégezni sem lehetett… Persze egy emberöltővel ezelőtt heti egy, sőt két emberöltővel ezelőtt minden irodalomórára egy vers megtanulása is természetes is volt. Komolyabb.
A Magyar Kultúra Napján – Hányan tudjuk még a „Hymnus”-t? Idén 195 esztendeje íródott a Hymnus ! Kölcsey Ferenc: Hymnus – Csernák János szavalatában… A Magyar Kultúra Napját 1989 óta ünnepeljük Förgeteg (január) hó 22.-én, a Hymnus íródásának emlékére. Kölcsey Ferenc (1790–1838) – Anton Einsle festményén Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések évezredes hagyományaink és magyar gyökereink ápolóinak méltatásával nemzeti tudatunk erősítését céloz(n)ák..
Arany János TÉLBEN Álmodám tavasszal,Szép, derűlt, virágos tavaszi napokkal;Zöld berek aljában susogó szellővel,Csevegő patakkal. Jártam új mezőn, holMénták illatoznak oldalán az érnek,Mely az őszvetés közt elbolyong, de ismétAzon helyre tér meg. Hullámzó vetés köztBúvócskázik a fürj; suttog a nő: „vá-vá”,Nyomon űzi a hím s három pitypalattyotÖrömmel kiált rá. Majd egy. .
Prométheusz Leáldozó nap bíborábanFürdik a Kaukázus orma,Nyugaton rózsás felhők fátylaHull a fölkélő csillagokra.Susog, suttog az alvó tenger,Szerelmesét szólitja lágyan,Megreszket a virágok kelyheSzűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyénA rózsafelhők lágy ködébenPrométheusz, titánok atyjaKesereg egymagán, sötéten.Fölkél a hold.
Álmom : az İsten Megtelek İsten-szerelemmel Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,Utam : a nagy Nihil, a Semmi,A sorsom : menni, menni, menniS az álmom : az İsten. Vele szeretnék találkozni,Az álmommal, nagy, bolond hitbenS csak ennyit szólni : İsten, İstenS újból imádkozni. Nem bírom már harcom vitézül,Megtelek İsten-szerelemmel :Szeret kibékülni az. .