E napon, a Huszt után (184 éve) írta Kölcsey Ferenc e borongó epigrammáját : Hol fejedelmi terem fogadott fejedelmi lakókat, S küzde nemes harcot Zrínyi leánya soká: Bércedet, ó Munkács, keserű gond űli, lebegvén Rémalakok szomorún a fogoly álma fölett. Büszke tekintettel mit nézsz a síkra le bús lak? Jőn.
Böngészés: A nap költeménye
A muszka szavunk 100 esztendeje eggyaránt jelentett (nagy)oroszt meg kisoroszt (ukránt) is… Igen időszerű ma Gyalunk e költeménye… így 107 év múltán… e didergető hidegben… A muszka A Kárpátokban ellenünk vezették,Hozzánk a télen így került Prokop.Szakálla kender, a szeme tengerkék,Ó ez a szem sok szépet álmodott,Jogról, örömről, lányról, mely övé. .
Az örök visszatérés A hindu bölcsesség nyugodtan így beszélt :Nirvána szent köde örök ölébe zár,Nirvána szent köde, mely minden lényre vár,Mely álommá teszi az İdőt és a Tért ! Álomnak árnyai bolygunk mi idelenn,Hol minden változó, örök csak a Mulás,Árnyak, kiket a lét Álmokkal fölruház,S ez Álmok : a remény,. .
Mért van az, hogy aki mélységedbe láthat,Aki egész szívvel méltóan imádhat,Azt te vaskezeddel durván eltaszítod,Lángoló szerelmét gyűlöletre szítod.Mért van az, te zsarnok, te gyönyörű Élet ? Mért van az, hogy aki önlelkét tagadva,Cédán veti testét hiú forgatagba,Azt te lágy szelíden simogatod szépen,Örömek virágát kelted a szívében,Mért van az, te zsarnok,. .
A magyar költészet napját 1964. óta József Attila születésnapja alkalmából Szelek (április) hava 11.-én ünnepeljük.
Augustus Mikor a messze kis falucskaJászlában a barmok közöttAz égi gyermek megszületettS az angyalok víg szózatátHallották jámbor pásztorok,Augustus császár mit csinált ?Talán az Állam dolgaitBeszélte meg szolgáival,Vagy egy vergiliusi versSzépségein csodálkozott,Talán aludt és álmodott, vagyÁlmából éppen fölriadtÉs boldogan gondolta, hogy mostEgész világon béke vanÉs megnézve a homokórátNyugodtan fordult fal felé.. .
MAMA Már egy hete csak a mamáragondolok mindíg, meg-megállva.Nyikorgó kosárral ölében,ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam,ordítottam, toporzékoltam.Hagyja a dagadt ruhát másra.Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán,nem szidott, nem is nézett énráms a ruhák fényesen, suhogva,keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most. .
Csodálatos napok ! Magára lelt a lelkünk,Mely meddő és beteg békében veszni tért,Ó első, legnagyobb és tiszta győzedelmünk,Meglelte a magyar szavát, szívét, hitét ! Rákóczi-induló ! Ott zeng ma lelkeinkben,Mint föltámadt erő, mint újult diadalS békülten néz reánk az égből a nagy Isten:Ez áldott nép enyém, e hű, e szép,. .