A némán ballagó vizenTutajok úsznak szeliden.Nekem mindegyik izenet,Mely megállítja szivemet. Máramaros, a régi, szép,Melynek vidoran zöld vizétBámultam bús fiatalon,Izen nekem a tutajon.
Böngészés: A nap költeménye
Förgeteg (január) hava 11.-én … e napon jelent meg először… Prométheusz Leáldozó nap bíborábanFürdik a Kaukázus orma,Nyugaton rózsás felhők fátylaHull a fölkélő csillagokra.Susog, suttog az alvó tenger,Szerelmesét szólitja lágyan,Megreszket a virágok kelyheSzűzi, titkos szerelmi lázban. S a bíboros hegy meredélyénA rózsafelhők lágy ködébenPrométheusz, titánok atyjaKesereg egymagán, sötéten.Fölkél a hold.
Óévbúcsúztatóul, a tovatűnő meddő óév(ek)re való visszatekintésűl …E napon írta Kölcsey Ferenc remek epigrammáját : Természetesen az eredetit letörölte az ördög népe… itt ez egy másolat… kalózok kell legyünk már a saját Hazánkban is, ha magyarok akarunk lenni… Mammón eltipor minden magyart… Itt az idő ! Mammón fölszámolására !!! Pusztítsuk. .
1831 december 29.-én… Óévbúcsúztatóul, a tovatűnő meddő óév(ek)re való visszatekintésűl kínálom ma is a Husztot…E napon, december 29.-én írta Kölcsey Ferenc remek 8-sorosát, örök ódon epigrammáját : Igyekeztem föltenni a költemény szavalatát legszebben aláfestő, így legjobban értelmező, vár-látványos filmet is… Természetesen az eredetit letörölte az ördög népe… itt ez egy. .
Bethlehem azaz Béjth Leħem (ܒܝܬ ܠܚܡ) – Kerek száz esztendeje látott Napvilágot ! Betlehem Ó emberek, gondoljatok ma rá,Ki Betlehemben született ez este,A jászol almán, kis hajléktalan,Szelid barmok közt, édes bambino,Kit csordapásztoroknak énekeKöszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá,Hogy anyja az Úr szolgáló leányaÉs apja ács volt, dolgozó szegény.És.
Brummog a bőgő, jaj, be furcsa hang,Beléjekondul a repedt harang,Kutyák vonítanak a Holdra fel,A túlsó parton varjúraj felel. Brummog a bőgő, asszony lett a lány,Az élet itt nem móka s nem talány,A bort megisszák, asszonyt megverikÉs izzadnak reggeltől estelig.
E napokban született Gyalunk e költeménye … Ének a víg barátról Papok krónikája ránk hagyta e mondátHadd mondjam el, ahogy eleink dudolták : Szent Gál klastromára leszállott az este,Portázó magyar had szállását kereste. Pilises barátok, ki erre, ki arra,Ész nélkül futottak északra, nyugatra.
P. Magister, azaz Anonymus szerint Magógtól származik a magyar nép… 1905-ben e napokban született Ady korai költői hitvallása : Góg és Magóg fia vagyok én,Hiába döngetek kaput, falatS mégis megkérdem tőletek:Szabad-e sírni a Kárpátok alatt ? Verecke híres útján jöttem én,Fülembe még ősmagyar dal rivall,Szabad-e Dévénynél betörnömÚj időknek új dalaival? Fülembe forró ólmot öntsetek,Legyek.
Ádventben a még mindig dúló és folyvást magyar életeket faló Etelközi Zűrben illő mélyebben együttérezzünk az ukrán terror alatt sínylődő magyar testvéreinkkel is…Ebben segít ma Gyalunk ékesen szép költeménye… a „Nagy Magyar Magányban”… Ha létezik ma Magyar Ország, ott a Verecke táján-t minden magyar tudja… és a nemzetközi „Nagy Magyar Magányban” a. .
Érdemes elgondolkodni rajta, hogyan intett Petőfink Erdély költeménye 177 esztendővel ezelőtt, azaz már 72 esztendővel az oláh országrablás, Erdély alamuszi megszállása előtt… Petőfi Sándor : Erdélyben – Végvári Tamás szavalatában Barangol és zúg, zúg az őszi szél.Csörögnek a fák száraz lombjai,Mint rab kezén a megrázott bilincs.Hallgass, zugó szél, hadd beszéljek. .
LEVEGŐT ! – Éppen Enyészet (november) hava 21.-én született e fohász… Jöjj el, szabadság ! Te szülj nekem rendet ! Akár hívő, akár hitetlen… Gondolkodó ember nem értheti, hogyan lehet hazugságokból ekkora várat építeni a józan ész ellen… az internáci terror förtelmes boszorkánykonyháján… Európa farízeus-fészkében, a dzsenderférgek vezér-tanyáján… József Attilánk. .
Petőfink e napon írott költeménye ma súlyos tanulságok forrása : Hajdan volt Magyarság !Mi maradt mára mindebből ? Ronygyemberek özöne rágja ma szét Hazánk testét… Petőfi Sándor – VÉRES NAPOKRÓL ÁLMODOM… Véres napokról álmodom,Mik a virágot romba döntik,S az ó világnak romjainAz új világot megteremtik. Csak szólna már, csak szólna márA.