Ígéret hava 12.-én… e napon íródott… ill. tisztázódott… Nem jártam én soha Dunán túl,Hol Kupa, Vata elesett,Hol lankás dombok koronázzákAz alkonyvéres egeket.
Böngészés: Költeményes Magyarország
Szelek (április) hava 29.-én fejezte be Gyalunk e remek költeményét… A Szent Szarvas Vác fölött, vén erdők alján,Vesztett harcok alkonyatján,Arany gyertya sebzett szarván,Megjelent komor mogorván. Halvány volt a gyertya fénye,Szép pogányság bús reménye,Sáppadó arany vak éjbe,Eltünt erdők sűrüjébe.
A nagykőrösi magyar éjszakábanÍgy bandukoltál akkor, mint ma én,Rossz csillagok jártak szegény hazádraS te voltál itt a biztos, méla fény. Elnézem a szobát, hol gyertya mellettA balladák és penzumok közöttÉltél szelíden az emlékezetnek,Siratva egy elzúgott üstököst.
ILLYÉS GYULA : HÁRFAJuhász Gyula versei – Genius-kiadás Az utóbbi évek esztétikai zürzavara, a különféle költői iskolák a költészetnek annyira a külsőséges, megtanulható, iskolás, «formai» elemeire terelték a figyelmet, hogy nem árt, ha egy percre emlékezetünkbe idézzük azt, ami hitünk szerint a költészetben lényeg, ha egy igazi költői temperamentum méltatása előtt elgondolkozunk, mi. .
Az arany ősz bűvölten mosolyog.A szobor előtt ifjak a padon,Egy lány meg egy fiú, egymásra dőlveA napon szenderegnek édesen.A lány hajának bronza csillog, élő,Bús ragyogással és az őszi napCsókolja őket záporozva most.E délután a nyarat hozza visszaÉs elveszett tavaszom tüzeit.Lábujjhegyen megyek előttük el,Mint tolvaj, aki kincseket lesett.Megsimogatom fél tekintetemmelAz álmatag. .
Szegedi gyógyítók Szemvilágok őrizője: Leitner Vilmos „Ma mosolyognak már e vén szemek Tűnt örömek és tűnt kínok felett, Miket örökre megáldok” (Részlet Juhász Gyula A szemeim című verséből) Hiába köszöntött be az új század, melytől oly sokan oly sokat reméltek, a vészek és kórságok nem tűntek el Szegedről. .